Olasz Kontyvirág

A kontyvirágfélék családja elsősorban az olyan trópusi eredetű növényekről ismert, mint a vitorlavirág, a flamingóvirág, a filodendron, a könnyezőpálma, a buzogányvirág, a rákvirág, vagy éppen a szobafutóka, a mérsékelt övezetben viszonylag kevés képviselője van. Hazánkban a foltos kontyvirággal (A. maculatum) és a keleti kontyvirággal (A. orientale) lehet leggyakrabban találkozni, elsősorban a nyirkos talajú bükk- és gyertyánelegyesekben, a kertészetek kínálatában azonban a Dél-Európában őshonos olasz kontyvirág a legelterjedtebb. Ez a gumós évelő április-májusban, a levelek takarásában hosszú virágzati kocsányon hozza magányos, krémfehér színű torzsavirágzatait, melyeket zöldes, csuklyaszerű buroklevél ölel körbe. A virágok kevésbé, hosszú levélnyelű, dárda vagy nyíl alakú levelei azonban annál inkább rendelkeznek díszítőértékkel, hiszen ezek nem csupán fényesek, de sok esetben márványosan díszítettek is. A virágzást követően levelei visszahúzódnak, s bár ősszel újra kihajtanak, a mi zord teleinken visszahalnak a talajba a következő tavaszig. A nyári pihenőidőszakban sem veszít azonban értékéből, ilyenkor ugyanis narancsvörös bogyós termései jelentenek különleges díszt, melyekről azonban érdemes tudni, hogy mérgezőek (csakúgy, mint a növény minden része). Magassága legfeljebb 30-45cm.

Erdei növény lévén kedveli a humuszban gazdag, üde, tápanyagdús talajt, valamint a lombhullató fák alatti szűrt fényt. A növekedési időszakban folyamatosan nyirkosan kell tartani a földjét, de a tartós szárazságot az év más időszakaiban sem viseli el. Az olasz kontyvirág teljesen télálló hazánkban is, de a kései fagyok károsíthatják a friss levélzetet, ezért lehetőleg védett fekvésbe ültessük. Kártevők, betegségek ritkán károsítják.

Nagyobb gumók osztásával a nyári pihenőidőszakban. Gumóit 10-15cm mélyre kell ültetni. Magvetés esetén akár 1 év is eltelhet a csírázásig.