Tárkony

A tárkony egy, az üröm nemzetségbe tartozó fásodó szárú évelő, mely ánizsos aromája miatt kedvelt fűszernövény szerte a világon. A tárkony szó eredete a görög drakon (sárkány), ebből ered az arab tarkhun szó, melyet később átemeltek a görög, majd a latin nyelvbe is. A növény latin elnevezése (dracunculus) egyébként kis sárkányt jelent, mely valójában a kígyószerűen tekeredő gyökérzet leírására szolgál.
A tárkonynak két fajtáját különböztetjük meg, az orosz tárkonyt, valamint a szintén Oroszországból származó francia tárkonyt. Bár mindkettő használható fűszernövényként, a francia tárkony, melyet a kereskedelemben többnyire 'Sativa' néven forgalmaznak, sokkal erőteljesebb aromával rendelkezik. Megjelenésükben nincsen jelentős eltérés, de az orosz tárkony némivel magasabb és szívósabb bokrot képez, ráadásul fagytűrő képessége is jobb. Fontos különbség azonban, hogy a francia tárkony steril, így magról egyáltalán nem szaporítható. Bármelyikről is legyen szó, a tárkony sokrétűen használható fűszer, melyet ugyanúgy használnak ecet ízesítésére, mint saláták, levesek, szószok, vagy éppen húsételek fűszerezésére.
Maga a növény bokros habitusú, terjedő tövű, melynek feltörő szárait sűrűn borítják a vékony lándzsás levelek. Apró, jelentéktelen, zöldessárga virágait a késő nyár folyamán hozza, jóllehet a francia tárkony egyébként is gyéren virágzik. Tárkonyt elsősorban zöldség- és fűszerkertekbe érdemes ültetni, mivel díszítőértéke csekély. Magassága kb. 60-90cm.

Teljesen télálló növény, mely könnyen nevelhető bármilyen átlagos kertben, feltéve, hogy a talaj kellően laza szerkezetű. Legszebben védett, napos fekvésben, tápanyagdús, enyhén nyirkos, de tartósan nem nedves talajban fejlődik. Idővel elveszíti vitalitását, ezért 3-4 évente érdemes tőosztással megfiatalítani. Tavasszal vágjuk vissza a talajszintig. Hideg, csapadékos teleken kipusztulhat, máskülönben azonban ellenálló növény.

Az orosz tárkony magról is szaporítható, a francia tárkonyt azonban csak tőosztással vagy dugványozással szaporíthatjuk.