Sásliliom, zergevirág, varjúháj, pázsitviola, tollborzfű - bármennyire is különbözőek habitusukban ezek a növények, abban azonban megegyeznek, hogy valamennyien évelők. E lágyszárúak közös jellemzője, hogy több évig élnek, a tavaszi kihajtás után minden év ugyanazon időszakában virágoznak, s a téli időszakot föld alatti szerveiknek köszönhetően vészelik át.
Az évelők népes és változatos tábora minden kertben fontos szerephez jut, hisz viszonylag kevés gondoskodás mellett, évről-évre megújulva nyújtanak állandóságot, keretet és dekoratív látványt akár lombozatukkal, akár virágaikkal... [bővebben]

Alacsony termetű, örökzöld, elsősorban sziklakerti évelő, mely nevét egy francia botanikai festőről, Claude Aubriet-ről kapta. Eredetileg Közép-Ázsiában és Dél-Európában őshonos, később azonban Európa szerte elterjedt és meghonosodott ez a színpompás tavaszi dísznövény... [bővebben]

Kora tavasszal, amikor feléled a természet és maga a kert is, nagyon örülünk minden apró rügynek, kifeslett bimbónak. Az ágyásokban és a bokrok alól ilyenkor már kezdenek előtörni a kicsiny zöld hajtások, megjelennek az apró színesedő bimbók, melyek azt jelzik, hogy itt az idő, hogy megcsodáljuk a tavaszi krókuszok, nárciszok, bőrlevelek, vagy éppen az elsők között nyíló cserjék üde virágait... [bővebben]

A tavaszi megújulás és virágözön nemcsak a megannyi hagymás és évelő növény szépségében teljesedik ki évről-évre, hanem legalább annyira a virágzó cserjék színpompájában is, ezért érdemes a kertünket úgy megtervezni, hogy mindenképp legyen belőlük néhány példány akár szoliterként, akár a sövény részeként. Míg a sok kistermetű hagymás inkább a kerti utak szegélyeként, fák alatt, vagy esetleg a gyepben elszórva kelleti magát, addig a virágzó bokrok inkább szemmagasságban díszítik a kertet... [bővebben]