Aranyfa

A kora tavasz egyik legnépszerűbb és legelterjedtebb cserjéje, mely még a rügyfakadás előtt, áprilisban hozza 4 cimpájú aranysárga virágainak tömegét, mely szinte beragyogja az akkor még jórészt kopár kerteket. Ez a 2,5-3 m-re is megnövő, felálló ágrendszerű lombhullató cserje az évek folyamán dús bokorrá fejlődik, mely a virágzás után közép-zöld lándzsa alakú levelekből álló sűrű lombozattal rendelkezik. Vannak lehajló, íves ágrendszerű változatai, csakúgy, mint alacsony kerekded bokrot alkotó hibridjei is, melyeket főleg kisebb előkertbe ültetnek szoliterként. Sokan a hétköznapi nyelvben aranyesőként emlegetik, bár ez a név tulajdonképpen egy másik tavaszi díszcserjét, a szintén aranysárga, de pillangós virágzattal rendelkező Laburnum-t illeti. Nyírott és nyíratlan sövényként is ültethető.

Alapjában véve igénytelen, könnyen nevelhető fagytűrő cserje, mely talajban nem válogatós, viszont kedveli a sok napfényt. Jó vízelvezetésű, közepesen tápdús talajba ültessük. Fontos, hogy kora tavasszal távolítsuk el róla az öreg vesszőket, hogy ne sűrűsödjön be túlságosan a bokor. Ha sövényként neveljük, akkor a virágzás után közvetlenül vágjuk vissza. A frissen ültetett töveket az első évben érdemes 30 cm-re visszavágni.

Nyáron zölddugvánnyal, ősszel pedig fásdugvánnyal szaporítható.