A tavasz a megújulás ideje, amikor az egyre erősödő napsugarak melege által a természet fokozatosan újra életre kel, s szinte hétről hétre új csodával kápráztat el minket. Sok tavaszi évelő és virágzó cserje kifejezetten igényli a napos fekvést, s élénk színű virágaik is napfényben a legragyogóbbak. Amíg a fák és bokrok nem kapják vissza dús lombkoronájukat, viszonylag egyszerű dolgunk van, hisz a derült időben még a fák és bokrok alatt is elegendő fényhez juthatnak a növényeink, bár a házfalak északi, keleti oldalán fekvő kertrészek ekkor is félárnyékos, árnyékos területnek bizonyulhatnak. A levelek fokozatos kibomlásával azonban sok kert árnyékosabbá, hűvösebbé válik, amely nem minden növénynek ideális, ezért ezt figyelembe kell vennünk, ha azt szeretnénk, hogy a virágaink egészségesek legyenek, és teljes szépségüket mutassák.
Míg pl. a tulipánok, a kerti orgona, a lágyszárú bazsarózsa vagy a párnát képző színes sziklakerti évelők valóban napos fekvésben fejlődnek a legszebben, számtalan olyan évelőből és cserjéből választhatunk, amelyek szűrt fényben, lombos fák alatt, vagy épületek részleges árnyékában is üde látványt nyújtanak. Ezek között éppúgy vannak magasabb és apróbb növekedésű fajok, mint a napkedvelők esetében, sőt a vonzó és élénk színekről sem kell feltétlenül lemondanunk. Az árnyas erdők, ligetek társulásai a természetben jó példával szolgálnak rá, hogy a halványabb színű talajtakaró növények mellett, a díszesebb virágú lágyszárú és fásszárú fajok is helyet kapnak az összképben. Jó, ha tudjuk azonban, hogy míg napos körülmények között sovány talajokon is szépen díszlő növény együttesek alakíthatók ki, fák alatt, vagy árnyékos ágyásokban kifogástalan fejlődést csak jó szerkezetű, humuszban gazdag talajon remélhetünk, ezért ezeken a helyeken érdemes komposzttal, tőzeggel feljavítanunk a talajt.
Kifejezetten félárnyékot kedvelő tavaszi virágzású évelőkből képezhetünk hagyományos virágos szegélyeket, melyek házfalak mellett, kerti utak mentén díszítenek, ugyanakkor ezek a jobbára kecses és légies növények felettébb alkalmasak szabálytalanabb, természethű kertek kialakítására is. A kifejezetten alacsony, virágszőnyeget képző növényeket, mint pl. a sárga és foltos árvacsalán, a kis meténg, az infű, vagy az indás berkipimpó, fák tövébe, árnyas rézsűkre vagy sötétebb kertzugokba érdemes telepíteni, mivel ezek a virágdísz mellett talajtakaró szerepet is betöltenek. Bokrok tövébe, kerti utak szélére ültethetünk kaukázusi nefelejcset, illatos májusi gyöngyvirágot, hiszen idővel ezek a növények is nagyobb telepeket alkotnak, ráadásul a virágzás elmúltával is szép levéldíszt nyújtanak. Az ágyás hátsó részébe jó, ha magasabb növények kerülnek, pl. elbűvölő sötét lilásrózsaszínű holdviola, kecses virágú harangláb, vagy a lélegzetelállítóan szép szívvirág laza bokrának piros vagy fehér csüngő virágai. Az utóbbi három növény leveli a virágzás után jórészt visszahúzódik, azonban a robosztusabb bőrlevél és a világoszöld párnát alkotó illatos gólyaorr levélzete egész évben díszít, miközben áprilisban rózsaszínű virágaikkal kápráztatnak.
Ha félárnyékba szoliter cserjét szeretnénk választani, mindenképpen ültessünk fás bazsarózsát, mely április végén, május elején számtalan óriási, egyszerű vagy kifejezetten telt, különös szépségű virággal hódítja meg a környezetét, s amelyből kedvünk szerint választhatunk mind pasztell, mind pedig élénk színű változatot. Nagyobb terek kitöltésére kiválóan alkalmas még a kerti gyönygyvessző romantikus fehér virágzuhataga, ahogyan a keleti bangita széles bokrának megannyi fehér tetszetős lapos virága is.
Mivel a legtöbb kertben a kerítések, falak, a belógó faágak törvényszerűen kialakítanak félárnyékos területeket is, jó, ha ismerjük a tavaszi félárnyékot kedvelő növények széles tárházát, hisz ezeket alkalmazva egészen sajátos hangulatú és stílusú környezetet teremthetünk magunk köré a természet ébredésének e varázslatos időszakában.