Havasi Ribiszke

A havasi ribiszke nevéhez hűen egy rendkívül fagytűrő cserje, mely még Európa leghidegebb területein, így például Finnországban is őshonos, de délen is előfordul, elsősorban a magasabb hegyvonulatokon. Sűrűn bokros, közepes termetű lombhullató cserje, melynek végső magassága elérheti a 1,5-1,8 métert is. Virágzása a tavaszra, többnyire áprilisra esik, s ez idő alatt viszonylag sűrűn borítják a zöldes virágzatok, melyek enyhén illatosak, de színüknél és kicsinységüknél fogva nem rendelkeznek különösebb díszítőértékkel. A havasi ribiszke kétlaki, így hímivarú és nőivarú példányok egyaránt léteznek, utóbbiak sikeres megtermékenyítést követően elszórtan termést is hoznak. A némileg áttetsző, piros termések fogyaszthatóak, ugyanakkor eléggé ízetlenek, ezért a havasi ribiszkét elsősorban térelválasztóként, esetleg talajtakaróként ültetik. 3-5 karéjú levelei egyes fajták (pl. 'Aureum') esetén sárgászöld árnyalatúak, de ősszel rendszerint a zöld változatok is enyhén megsárgulnak. Léteznek kifejezetten törpe növekedésű változatai is (pl. 'Green Mound', 'Compacta', 'Pumilum'), melyek ritkán haladják meg az 1 méteres magasságot. Jó, ha tudjuk, hogy a természetben előforduló példányok hazánkban védettséget élveznek!

Igénytelen díszcserje, mely sokféle talajkörülményhez, így a rossz minőségű talajokhoz is jól alkalmazkodik, feltéve, hogy a talaj kellően jó vízelvezetésű. A havasi ribiszke előnye, hogy napos és árnyékos helyen egyaránt szépen fejlődik, ráadásul a szárazságot is tolerálja. Jól reagál a metszésre, s mivel a virágok viszonylag jelentéktelenek, termést pedig csak elvétve hoz, ezért gyakorlatilag bármikor megmetszhetjük. A nőivarú példányok hajlamosak a Cronartium ribicola okozta ribiszkerozsdára, ezért a kertészetekben elsősorban hímivarú egyedeket értékesítenek. Időnként megtámadhatják a levéltetvek, a takácsatkák, valamint a pajzstetvek.

Dugványozással vagy magvetéssel. A magoknak három hónap hideghatásra van szükségük a csírázáshoz.