Hegyi Imola

Közép- és Dél-Európában őshonos a hegyi imola, mely a közeli rokonságban álló kék búzavirággal ellentétben nem egyéves, hanem évelő növény. A kék búzavirágnál jóval alacsonyabb, bokros habitusú dísznövény, mely elsősorban indái segítségével terjed, s így kiválóan alkalmas sziklakertek díszítésére. Méhcsalogató fészkes virágai élénk kékek, de a virágzat belseje rendszerint a bíbor árnyalatait vonultatja fel. A lándzsás levelek fölé emelkedő szárak tetején magányosan nyílnak a virágzatok április végétől kora nyárig. A hegyi imola elsősorban nagyobb csoportokban ültetve érvényesül. Végső magassága kb. 30-50cm.

Átlagos kertben könnyen nevelhető évelő, mely jól alkalmazkodik a szárazabb, alacsony tápanyag tartalmú talajokhoz is, sőt kifejezetten kedveli az ilyen körülményeket. Napos, esetleg félárnyékos helyre ültessük, s a legjobb növekedés érdekében tartsuk földjét kissé nyirkosan. A levirágzott szárak azonnali visszavágásával másodvirágzásra ösztönözhetjük. Néhány évente érdemes tőosztással megfiatalítani. Túlzottan kötött talajban gyökérrothadás előfordulhat, különösen a tél folyamán. A levéltetvek időnként megtámadhatják.

Tőosztással vagy magvetéssel.