Kerti Madárbirs

A madárbirsek jobbára könnyen nevelhető, változatos alakú örökzöld vagy lombhullató cserjék, melyeket leginkább színes őszi bogyótermésükért ültetnek. A kerti madárbirs (C. horizontalis) egy Kínából származó lombhullató cserje, melynek elterülő ágrendszere csaknem vízszintesen álló ágakból, s a belőlük kiágazó, egy síkban, sűrűn elhelyezkedő oldalágakból áll. A nem túl magas, mindössze 60-80 cm-es, szélesen elterülő bokor merev ágait apró, csúcsos végű, fényes, bőrszerű levelek borítják, melyek napos fekvésben ősszel ritkán narancs- vagy bíborpirosra színeződnek. Mivel a növény ágai ívesen oldalra hajlanak talajtakaróként is jó szolgálatot tesznek, de díszíthetnek rézsűket és előkertet is. Mivel apró rózsaszín virágai nem túl látványosak, igazi díszítő értéke ősszel mutatkozik meg, amikor a kicsiny piros almaformájú termések az ágak egész hosszában kibukkannak az egyre fogyatkozó levelek közül. A cserje látványos bogyótermése hosszan a bokron marad, s szép kontrasztot alkot a hóval vagy zúzmarával borított kecses ágrendszerrel.
A kerti madárbirs (C. horizontalis) hazánkban valójában viszonylag ritka, a kertészetek e név alatt többnyire a hasonló, de termetesebb Hjelmqvist-madárbirset (C. hjelmqvistii) forgalmazzák, melynek levelei nagyobbak, csaknem teljesen kör alakúak, lekerekített végűek, papírszerű textúrájúak. A Hjelmqvist-madárbirs október-novemberben vörös lombszínt kap, s a tél elejére már le is hullajtja leveleit, ellentétben a kerti madárbirssel, mely csak a tél folyamán veszti el lombját (sok esetben bármilyen levélelszíneződés nélkül).

Napos vagy félárnyékos fekvést, jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Eléggé szárazságtűrő dísznövény, mely a talaj kémhatására sem különösebben kényes. Csak a fiatal példányokat kell tartós szárazság esetén öntöznünk. Nem igényel metszést, legfeljebb csak az elhalt ágakat távolítsuk el róla. Más rózsafélékhez hasonlóan veszélyezteti a tűzelhalás, de a levéltetvek is időnként megtámadhatják.

Félfás dugványokkal.