A növények levelének díszítőértékét sokszor csak az őszi levélszíneződéssel hozzuk összefüggésbe, s leginkább csak a cserjék és fák színes lombjára gondolunk ilyenkor, melyek minden évben újra és újra feldíszítik a kerteket. Az évelők és egynyáriak levélzete is fontos szerepet tölthet be, főleg a nyári kertben, hisz igen változatos formákkal, színekkel és mintákkal adja meg az ágyások alaphangulatát, de akár arra is alkalmas, hogy élővé tegyünk általa egy sötét belső udvart vagy egy kopár sarkot.
A zöld színű levelek már önmagukban is rendkívül változatosak, hisz a leheletfinoman szeldelt, vagy vékony sásszerű levelektől kezdve, a fényes, kerek vagy kardszerűen felálló levelekig óriási a választék. Ráadásul, míg az évelők virágai csak korlátozott ideig nyílnak, addig a levelek akár talajtakaróként is, egész nyáron, de még az ősz folyamán is díszítik a kertet. Érdekes megfigyelni, hogy míg a szűrt fénnyel bevilágított félárnyékos helyek növényei viszonylag nagy levelekkel rendelkeznek, gondoljunk csak a kerti hortenzia vagy a tündérfürt dús levélzetére, addig a napos száraz helyeken is jól boldoguló növények inkább keskeny, már-már tűlevélre emlékeztető ezüstös leveleket fejlesztenek, mint például az orvosi levendula vagy a hamvas cipruska.
A megszokott zöld mellett, sok növény kifejezetten feltűnő levélzettel rendelkezik, legyen az akár pirosas színű, mélybordó, sárgászöld, vagy akár ezüstösen hamvas árnyalatú, s ekkor még nem is említettük a csíkozott, foltos, esetenként pettyes leveleket. Ha ágyást állítunk össze érdemes úgy tervezni, hogy ne csak a virágok színe és magassága mutasson változatosságot, hanem a növények levelei is szerencsésen egészítsék ki egymás karakterét, színét.
A fűszerű vagy csipkésen szabdalt levelek mellé érdemes nagyobb, kerekded levelű növényeket választani, ahogy a színek és felületek összjátékával is érdekes hatást érhetünk el. A tűzgyöngyvirág pirosas levelei nagyon szépen érvényesülnek például a palástfű sárgászöld molyhos levélzete mellett, ahogyan az íriszek zöld vagy csíkozott kardszerű levelei is éles ellentétpárt alkotnak a bőrlevelek kerekded, fényes struktúrájával. A szeldelt levelű kerti pillangóvirágok jól mutatnak mályvarózsák mellett, melyek levele határozottan erőteljes és kissé érdes felületű, így emelve még jobban ki a lepkevirág könnyedségét.
Napsütötte nyári ágyásokban a szürkésen ezüstös vagy tarka levelű orvosi zsályáknak szép kiegészítője lehet a pelyvavirágok élénk bordós-pirosas csoportja, ahogyan a bordós levelű kannák is szépen mutatnak a magas mákkóró robosztus szürkés-zöld levelei előtt. Vannak évelők melyek elvirágzásuk után is kifejezetten látványosan, dús levéltömeget adnak, ezért szoliterként is ültethetjük őket fák alá, kerítések elé, de lépcsőfordulókba, vagy éppen évelő ágyásokba is. A kisebb és nagyobb termetű sásliliomok, a változatos színű és mintázatú árnyliliomok, a csészerojt, a bőrlevél, az illatos gólyaorr vagy a tűzgyöngyvirág jó példák erre, mély árnyékban pedig jó szolgálatot tehet a japán kövérke, az erdei pajzsika vagy akár a nagy és kis meténg is.
Az ügyesen összeállított növénycsoportokban a színharmónia és a virágzás folyamatossága mellett, a levelek formabéli és színbéli változatossága is fontos tényező, hisz megkönnyíti, hogy szemrevaló és kompakt összhatást érjünk el, akár még néhány fajtából álló kompozíció esetén is.