Dúsvirágú Madárbirs

Kevéssé ismert, mégis kétségkívül népes nemzetségének egyik leglátványosabb képviselője a dúsvirágú madárbirs, mely a legtöbb madárbirs fajjal ellentétben virágaival is díszít. Ennek a termetes, idős korában 3-4m magasra és ugyanilyen szélesre megnövő lombhullató cserjének ívesen meghajló hajtásain fehér virágok sokasága nyílik április-májusban, melyek enyhén illatosak is. A hófehér virágok ez idő tájt már-már elborítják az addigra már kihajtó, ovális alakú, némileg matt hatású leveleket. Bár már virágzásakor is látványos cserje, a dúsvirágú madárbirs igazi ékét a mutatós alma áltermések lenyűgöző tömege jelenti, mely termések ráadásul a rózsaszín és a lilás-rózsaszín többféle árnyalatán át jutnak a végső karmazsinvörös, bíborlila színig. Augusztustól dúsan fejlődő termései nem csupán szépek, de a madarak számára is kedvelt eleségként szolgálnak.
A növény levelei az ősz folyamán időnként sárgára színeződnek, mielőtt lehullnának.

A dúsvirágú madárbirs kifejezetten kevés gondoskodást igénylő, alapvetően szárazságtűrő cserje, mely napfényigényes ugyan, de félárnyékban is életképes. Fiatal korban nem árt rendszeresen öntözni, később azonban könnyen átvészeli a száraz időszakokat is. Metszést az elhalt, esetleg beteg hajtások eltávolításán felül nem igényel. Az átültetést viszonylag rosszul viseli, ezért lehetőleg rögtön végleges helyére ültessük. Kötött talajban gyökérrothadás előfordulhat, máskülönben azonban ellenálló a betegségekkel és a kártevőkkel szemben, jóllehet érdemes odafigyelni a rózsaféléket fenyegető tűzelhalásra.

Magvetéssel, valamint félfás dugványról. A magoknak hideghatásra van szükségük a csírázáshoz.