Fás Bazsarózsa

Meseszép késő tavaszi virágzású lombhullató cserje a fás bazsarózsa, mely rokona az illatos bazsarózsának, ám attól eltérően fás ágrendszerrel rendelkezik. Viszonylag lassan növekszik, így évekbe telik, míg kiterjedt széles formáját és az akár 1,5-2m-es végleges magasságát elnyeri. Göcsörtös merev ágain minden évben látványos, sűrű lombrendszert fejleszt, mely sötétzöld, szürkés fonákú, szeldelt levelekből áll. A hajtások csúcsán fejlődő 15-20 cm-es átmérőjű virágok sokszor látványosan tömöttek megannyi fodros begörbülő szirommal, színük pedig a fehéren, a halvány rózsaszínen át a mély-bordóig terjed, de léteznek sárga változatok is.
Ez a valóban királynői szépségű, igényes cserje, mely Nyugat-Ázsiából származik leginkább szoliternek való, hisz a kert egy kiemelt pontján mutatkozhat meg zavartalanul páratlan szépsége. A hagyományos pünkösdi rózsával ellentétben félárnyékos helyen is bátran nevelhető, megfelelő gondozás mellett pedig igen hosszú életű dísze lehet a kertünknek. Mivel levelei egészen őszig szépek maradnak, elvirágzása után üde háttérként szolgálhat a később virágzó növények számára. Ugyan egyes botanikusok szerint önálló faj, manapság a többség a P. rockii, a P. ostii és a P. jishanensis közötti hibridnek tartja.

Tápdús, mélyen megmunkált, semleges kémhatású üde talajban érzi a legjobban magát. Napos és félárnyékos fekvésben is szépen fejlődik. Metszeni nem kell, csak az elszáradt részeket vágjuk le időről időre róla. Széles habitusa miatt ültetési távolsága 100-120 cm legyen. A tövét a kiszáradás ellen mulccsal takarhatjuk. A fiatal növények némelyike még elég fagyérzékeny, ezért túlontúl kitett, szeles helyre lehetőleg ne ültessük, s télen nem árt avartakaróval védeni a tövét. Mivel gyökerei mélyre hatolnak a talajban átültetése nem javasolt. Kártevőkre nem túl érzékeny növény.

Magról vagy gyökérbe való oltással, ami azonban szakértelmet kívánó feladat.