A többnyire közepes termetű cserjéket magába foglaló madárbirs nemzetség elsősorban mutatós terméseiről ismert, melyek az őszi időszakban dúsan lepik el a sűrű hajtásokat. Az alacsonyabb fajok talajtakarónak épp oly alkalmasak, mint merev sziklakertek felületének oldására. A Nyugat-Kínából származó Hjelmqvist-madárbirs egy viszonylag újonnan leírt faj, hiszen először 1991-ben dokumentálták, jóllehet más nevek alatt már az 1940-es évek óta termesztik és ültetik. A Hjelmqvist-madárbirs érdekessége, hogy gyakorlatilag ismeretlen világszerte, annak ellenére, hogy hazánkban is talán a legelterjedtebb idegenhonos madárbirsnek számít. Ennek oka az, hogy gyakorta keverik össze a hazánkban csak jóval ritkábban telepített
kerti madárbirssel (
C. horizontalis), még akkor is, ha valójában csak felületesen nézve hasonlítanak. A Hjelmqvist-madárbirs egy kb. 1,5 méteres bokrot képező lombhullató cserje, mely a kerti madárbirsnél feltörőbb habitusú és termetesebb. A
C. horizontalis kicsiny, fényes, bőrszerű, jól láthatóan csúcsos végű leveleket fejleszt, a Hjelmqvist-madárbirs ezzel szemben nagyobb, kerekded vagy szálkás csúcsban végződő, papírszerű textúrával rendelkező leveleket fejleszt, melyek az ősz folyamán gyakorta vörösre színeződnek.
Hjelmqvist-madárbirsC. hjelmqvistii
Kerti madárbirsC. horizontalis
A levelek lehullajtása is lehet határozó bélyeg, hiszen a Hjelmqvist-madárbirs sokszor már az ősz végére, tél kezdetére elveszti levélzetét, míg a kerti madárbirs csak a tél folyamán veszti el lombját. A Hjelmqvist-madábirs kevésbé sűrűn bokros, szabálytalanul elágazó, így a kerti madárbirsre jellemző halszálka minta nem annyira felismerhető. Kusza hajtásain május-júniusban apró rózsaszín virágok sokasága nyílik, de virágzása nem kifejezetten látványos. A virágokat őszre beérő narancspiros almatermések sokasága követi, melyek egészen kora tavaszig megmaradnak.
A kertészetek gyakorta ezt a növényt értékesítik
C. horizontalis alatt. Szinonímái között megemlíthető a
C. horizontalis 'Coralle', a
C. horizontalis 'Robustus' és a
C. rotundifolius (hort.). Egyes botanikusok a 4-500 faj helyett csak kb. 50-70 fajt tartanak számon, ebben az osztályozásban a
C. apiculatus alá vonják.