Hjelmqvist-madárbirs

A többnyire közepes termetű cserjéket magába foglaló madárbirs nemzetség elsősorban mutatós terméseiről ismert, melyek az őszi időszakban dúsan lepik el a sűrű hajtásokat. Az alacsonyabb fajok talajtakarónak épp oly alkalmasak, mint merev sziklakertek felületének oldására. A Nyugat-Kínából származó Hjelmqvist-madárbirs egy viszonylag újonnan leírt faj, hiszen először 1991-ben dokumentálták, jóllehet más nevek alatt már az 1940-es évek óta termesztik és ültetik. A Hjelmqvist-madárbirs érdekessége, hogy gyakorlatilag ismeretlen világszerte, annak ellenére, hogy hazánkban is talán a legelterjedtebb idegenhonos madárbirsnek számít. Ennek oka az, hogy gyakorta keverik össze a hazánkban csak jóval ritkábban telepített kerti madárbirssel (C. horizontalis), még akkor is, ha valójában csak felületesen nézve hasonlítanak. A Hjelmqvist-madárbirs egy kb. 1,5 méteres bokrot képező lombhullató cserje, mely a kerti madárbirsnél feltörőbb habitusú és termetesebb. A C. horizontalis kicsiny, fényes, bőrszerű, jól láthatóan csúcsos végű leveleket fejleszt, a Hjelmqvist-madárbirs ezzel szemben nagyobb, kerekded vagy szálkás csúcsban végződő, papírszerű textúrával rendelkező leveleket fejleszt, melyek az ősz folyamán gyakorta vörösre színeződnek.
A levelek lehullajtása is lehet határozó bélyeg, hiszen a Hjelmqvist-madárbirs sokszor már az ősz végére, tél kezdetére elveszti levélzetét, míg a kerti madárbirs csak a tél folyamán veszti el lombját. A Hjelmqvist-madábirs kevésbé sűrűn bokros, szabálytalanul elágazó, így a kerti madárbirsre jellemző halszálka minta nem annyira felismerhető. Kusza hajtásain május-júniusban apró rózsaszín virágok sokasága nyílik, de virágzása nem kifejezetten látványos. A virágokat őszre beérő narancspiros almatermések sokasága követi, melyek egészen kora tavaszig megmaradnak.
A kertészetek gyakorta ezt a növényt értékesítik C. horizontalis alatt. Szinonímái között megemlíthető a C. horizontalis 'Coralle', a C. horizontalis 'Robustus' és a C. rotundifolius (hort.). Egyes botanikusok a 4-500 faj helyett csak kb. 50-70 fajt tartanak számon, ebben az osztályozásban a C. apiculatus alá vonják.

Rendkívül könnyen nevelhető díszcserje, mely legszebben napos fekvésben fejlődik, árnyas helyen ugyan megél, de ilyen körülmények között gyérebben terem, s levélelszíneződése sem olyan látványos. Jó vízáteresztő, átlagos kerti talajt igényel, a talaj kémhatására nem kényes. Alapvetően szárazságtűrő növény, melyet csak fiatal korban, valamint tartós szárazság esetén kell öntözni. Metszést az elhalt és beteg hajtások eltávolításán felül nem igényel. Más rózsafélékhez hasonlóan veszélyezteti a tűzelhalás, de a levéltetvek is időnként megtámadják.

Leggyorsabban dugványról szaporítható, de magvetéssel is könnyen szaporodik. A Hjelmqvist-madárbirs egy apomiktikus faj, a magok megtermékenyítés nélkül jönnek létre, s a belőlük fejlődő növény pontos másolata az anyanövénynek.