Fokfölidkankalin

Ennek a mutatós virágú, kistermetű szobanövénynek a levele megtévesztésig hasonló a kankalinéhoz, ennek ellenére mégsem rokonok, mivel ez a dísznövény a csuporkafélék családjába tartozik, ahová például az afrikaiibolyát és a mesevirágot is sorolják. Ennek a Dél-Afrika hegyeiből származó fagyérzékeny évelőnek 2 nagy csoportja létezik, az egyik a szárral rendelkező streptocarpellák, a másik pedig a tőlevélrózsákat fejlesztő fokföldi kankalinok, melyek első példányai 1826-ban kerültek Angliába, ahol azután számtalan hibrid változatát hozták létre az évek során a különböző fajokból. A nemesítők ma már leginkább azon dolgoznak, hogy minél több illatos virágú fajtát hozzanak létre, mivel e növénynek csak kevés változata hoz kifejezetten illatos virágokat. A számtalan színben pompázó lazán álló tölcséres virágok viszonylag magas száron nyílnak, s a virágok torkában gyakran feltűnő színes erezet található. A tömött tőlevélrózsából előtörő levelek hosszúak, redősek és az új virágok megjelenésekor a levelek száma is mindig gyarapodik. Virágzása márciustól ősz végéig tart.

Kifejezetten fényigényes növény, amely azonban a tűző napot nemigen viseli el. Ha nem tudjuk ablak közelébe tenni, a villanyfény is elegendő ahhoz, hogy folyamatosan szépen virágozzon. Szereti a hűvösebb párásabb klímát, ezért a 30 fok feletti hőmérsékletet már nem viseli el. Bár rendszeres öntözést igényel, mindig várjuk meg, amíg a földjének a felülete kiszárad, s csak akkor öntözzük meg, vigyázva, hogy a levelére lehetőleg ne kerüljön víz. Télen általában kevesebb öntözéssel is beéri. Ha a virágzási időszakban magas kálium tartalmú tápoldattal öntözzük dúsabb virágzásra számíthatunk, azonban jó, ha tudjuk, hogy a fiatal növények mindig bőségesebben virágoznak, mint idősebb társaik. A sérült leveleket mindig távolítsuk el a növényről, hogy megelőzzük a betegségeket.

Tavasszal magról vagy tavasszal és nyáron levéldugványozással. Magjai igen aprók, homokszerűek és a csírázásához fényre van szükségük.