Teltvirágú Jezsámen

A jezsámen sokoldalú cserje, melyet gyakorta ültetnek nyíratlan sövényként és térelválasztóként egyaránt, legfőbb értéke azonban kétségtelenül virágainak bódító illatában rejlik. A 18. század végétől több neves kertészet is foglalkozott jezsámen fajták kinemesítésével, mely folyamat során 1909-ben Victor Lémoine létrehozta a 'Virginal'-t, vélhetően a P. x lemoinei és a P. nivalis 'Plenus' keresztezésével. Lémoine az ezt követő néhány évtizedben még több máig jelentős P. x virginalis hibridet hozott létre, melyek méretükben ugyan eltérőek, jellemzőjük azonban, hogy virágaik többnyire teltek.
A magasabb fajták között megemlíthető a 'Virginal', a 'Schneesturm' és a 'Natchez', melyek akár a 3m-es magasságot is elérhetik. Ennél valamivel kisebb, kb. 1,5-2m magas az 'Albâtre', a 'Bouquet Blanc' és a 'Minnesota Snowflake', de léteznek ennél alacsonyabb fajták is, mint pl. a 'Miniature Snowflake'. Bár a hajtások gyakorta meghajlanak, a magasabb fajták alul kifejezetten ritkásak, ezért előterükbe érdemes közepes termetű cserjéket vagy magasabb évelőket ültetni. A P. x virginalis hibridek május második felétől kora nyárig nagytömegben hozzák sokszirmú, hófehér vagy krémfehér virágaikat, melyek jellemzően illatosak, de egyes fajták esetén kevésbé érezhető.

A P. x virginalis hibridek könnyen nevelhető cserjék, melyek szépen fejlődnek bármilyen nem túl kötött talajban. Napos, félárnyékos helyre ültessük, s fiatal korban öntözzük rendszeresen. Virágaikat az előző évi hajtásokon hozzák, ezért a metszési munkálatokat időzítsük közvetlenül a virágzást követő időszakra. Az elöregedett, esetleg felnyurgult cserjét fiatalítás céljából visszavághatjuk talajszintig. Kevésbé radikális módszer, ha minden évben tövig visszavágjuk a legidősebb hajtások ötödét, vagy akár harmadát. Metszéskor ügyeljünk rá, hogy a növény belsejében lévő hajtások is megfelelő fénymennyiséghez jussanak. Időnként megtámadhatják a levéltetvek, de előfordulhat lisztharmat, levélfoltosodás, valamint levélrozsda is.

Dugványozással.