Hamvas Madárbirs

Az egyik legdekoratívabb, bár hazánkban kevéssé elterjedt kerti cserje a piros bogyócsoportokkal gazdagon díszítő Cotoneaster glaucophyllus, avagy hamvas madárbirs. Ez az örökzöld, fagytűrő dísznövény ívelt ágrendszerrel és sűrűn bokros habitussal rendelkezik, mely miatt kiválóan alkalmas arra, hogy akár szoliterként, akár sövényként látványosságul szolgáljon a téli kertben, annál is inkább, mivel a cserje szép piros bogyói hosszan, akár márciusig díszítik az ágakat. A hamvas madárbirs sokban hasonlít a kései vagy tejfehér madárbirsre (C. lacteus), de a hamvas madárbirs némivel kisebb termetű, s ovális levelei kevésbé mélyen erezettek. Az alsó felükön molyhosan fehér, felső oldalukon azonban fényes, sötétzöld levelek élénk kontrasztot adnak a feltűnő bogyóterméseknek csakúgy, mint a nyárelőn nyíló fehér virágoknak. A tejfehér madárbirstől az is megkülönbözteti, hogy levelei idővel elveszítik sűrű szőrzetüket. A hamvas madárbirs egy viszonylag lassan növő cserje, így csak hosszú évek alatt éri el 2,5-3m-es végső magasságát.

Napos vagy félárnyékos fekvést, jó vízáteresztő képességű átlagos, közepesen tápanyagdús kerti talajt igényel. Könnyen nevelhető, eléggé szárazságtűrő növény, mely jól bírja a szennyezettebb városi levegőt is. Alapvetően télálló hazánkban is, de keményebb teleken némileg károsodhat, ezért érdemes védett fekvésbe ültetni. Metszést az elhalt és beteg hajtások eltávolításán felül nem igényel. A levéltetvekre és a rózsaféléket veszélyeztető tűzelhalásra hajlamos lehet.

Félfás dugványokkal.