Mivel a színek hatása a kiültetésen belül a növények nagyságától is függ, a kisebb lágyszárúakból nagyobb tömegre lehet szükség ahhoz, hogy domináns szerepet játszanak, halványabb kísérőik mellett, ellentétben a nagyobb cserjékkel, melyek általában megszínesedő leveleik, vagy dús bogyótermésük által képviselik a feltűnő színeket.
A piros, vagy a pirosas-bordó, például igen uralkodó szín, mely különösen sugárzó napsütésben vonja magára a tekintetet, s ebben a térállásban nehezen alkalmazkodik a kert színsémájába. Talán nem is gondolnánk, de a tűzpiros tavaszi tulipánok mellett, a fehértarka som téli vesszői, a tűztövis tömött piros termései épp úgy ezt a dominanciát képviselik, mint a cserszömörce izzó őszi lombdísze.

Aki nagyobb beültethető felülettel rendelkezik, bátran ültethet nagyobb foltot élénk narancsszínű sásliliomokból, ugyanakkor a szárnyalt levelű ecetfa őszi narancsos lombja ugyanezt a színt képviseli, csak már az ősz kissé ködösebb, szelídebb fényei között. Aki csak a balkonon kertészkedhet, az narancsos bársonyvirágok sokaságával vagy a lampionvirág őszi terméseivel teremthet hasonló hangulatot. A hagyományos parasztkertek oly népszerű virága a szarkaláb nagyobb tömegben ültetve élénk kék vagy indigókék virágokkal kápráztat, s veri vissza a nyári égbolt színét, ugyanakkor a tavaszi örmény gyöngyikék és tüdővirágok kékje épp úgy elbűvölő színfoltot képvisel, ahogyan a japán mahónia nyárra beérő gyönyörű kék bogyótermése is.
Mivel a virágok szerepe csak az év egy kisebb részében érvényesül, ezért a növények kombinációját érdemes úgy alakítanunk, hogy ezek hiányában se maradjon a kert színek nélkül, hisz ezek összehangolt látványa teszi igazán élővé a kertet minden egyes évszakban.