Búbos Lonc

A búbos lonc Európa egyik jellegzetes lombhullató liánnövénye, és bár hazánkban nem őshonos, már régóta ültetik a kertekbe, ahol általában kerítésekre futtatva ad tömött, virágokkal tarkított felületet. Ez a fásodó szárú, csavarodva kúszó növény eléggé erőteljes növekedésű, így akár 5 m-re is felfuthat, s júliustól kezdve gyakran egészen a fagyokig bontogatja attraktív, hosszúporzós virágait, melyek édes illatot árasztanak. Az öregedéssel folyamatosan sárgává váló fehér virágai fajtától függően sötét rózsaszín (pl. 'Serotina', 'Belgica') vagy fehér (pl. 'Graham Thomas') bimbókból nyílnak, s viszonylag hosszantartóak. Virágait a nyár végétől piros, némileg áttetsző termések követik, melyek azonban az ember számára enyhén mérgezőek. Akárcsak a japán lonc (L. japonica) esetében, virágai kis mennyiségben fogyaszthatóak, s édes aromájúak.

Teljesen fagytűrő, könnyen nevelhető dísznövény, mely legszebben félárnyékban fejlődik, noha tolerálja a napos fekvést is. A talajjal szemben nem kifejezetten válogatós, feltéve, hogy az jó vízáteresztő képességű. Vízigénye közepes, földjét tartsuk folyamatosan kissé nyirkosan. Metszésre a legalkalmasabb idő a virágzást követően adódik. Időnként megtámadhatják a levéltetvek, a tripszek, valamint a lisztharmat.

Könnyen szaporítható bujtással, valamint félfás- vagy fás dugvánnyal.