Bíborka

Érdekes textúrát adó egynyári virág, melynek fő jellegzetessége a lóheréhez hasonló, tömött virágfejecskék sokasága, melyek kiragyognak a zöld levelek közül. Segítségével könnyed, vidám hangulatot varázsolhatunk vele magunk köré, és egyben a pillangókat is becsalogathatjuk a kertünkbe. A fénylő lila virágok szépsége különösen indigókék virágok elé ültetve szemkápráztató, így pl. nagyon jól mutat ilyen színű lisztes zsályák előterében. Talán kissé elfeledett virág, pedig jól kombinálható más egynyáriakkal és bármilyen stílusú kertbe ültethető. Eredetileg Közép-Amerikában őshonos, így igen jól bírja a hőséget, a szárazságot, s nem utolsó szempont az sem, hogy kitűnő, sokáig elálló vágott virág is. Mivel erős színét sokáig megőrzi, érdemes sötét szellős helyen fejjel lefelé lógatva megszárítani és szárazvirág kompozíciókhoz is felhasználni. Maga a növény felálló szárú, bokros növekedésű, zöld levelei hosszúkásak, ellipszis alakúak. Magassága fajtától függően kb. 35-70 cm. Júliustól egészen az őszi fagyokig virágzik.

Kifejezetten napkedvelő növény, mely tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajt igényel. Bár jól bírja a szárazságot, öntözés mellett jobban fejlődik. Ha túl magasra nő, érdemes kikarózni. Ha az első bimbót kicsípjük, akkor több szálas virág képződik.

Magvetéssel március végén, április elején fóliasátorba. Mivel meglehetősen fagyérzékeny, szabadföldbe csak május második felében ültessük ki, és hagyjunk elegendő helyet a tövek között.