Frézia

Dél-Afrikából származó fagyérzékeny hagymagumós növény, mely nagyon elterjedt és kedvelt vágott virág, ugyanakkor egyes fajtáit megfelelően védett helyen, verandán és kertben is nevelhetjük. Ezt az érzékeny és illatos virágot Európában a 18. sz. közepén honosították meg, és a 19 sz. végére a nemesítőknek köszönhetően már számos hibrid alakult ki az alapfajokból. Érdekesség, hogy nevét mégsem egy botanikusnak, hanem egy német fizikusnak köszönheti, aki elkötelezetten gyűjtötte Dél-Afrika növényeit.
A frézia tölcsér alakú virágainak színgazdagsága igazán lenyűgöző, s egy száron akár 10-15 virág is nyílhat. A 10-30 cm-es virágszárak felső negyede vízszintes a virágok elrendeződése pedig egy fésű fogaira emlékeztet, ezért Dél-Afrikában "kis fésű"-nek is nevezik. Ma már léteznek teltvirágú fajtái is, de az mindegyik virágra jellemző, hogy a szárhoz közelebb eső bimbók bomlanak ki a leghamarabb. A hagymából előbújó világoszöld keskeny levelei kardformájúak és igen hosszúak. Egy hagymából általában 2-3 szár hajt ki, és akkor mutat igazán szépen, ha csoportosan ültetjük. Fajtától függően júniustól szeptemberig virágzik.

A kerti növényként termesztett frézia hagymáit tavasszal április-májusban 5 cm mélyre, egymástól 8-10 cm-re kell elültetnünk. Napos vagy félárnyékos védett helyet, rendszeres öntözést igényel, de a túlöntözését kerülni kell. A virágok elnyílása után a leveleket hagyni kell maguktól leszáradni, azért, hogy a tápanyagok visszaáramoljanak a hagymába. Mivel fagyérzékeny növény a hagymákat az első fagyok előtt érdemes felszedni és hűvös szellős helyen teleltetni a következő tavaszig.

Hagymával vagy magról.