A falusi kertek pazar bősége, bájos kuszasága abból a vágyból fakad, hogy minél kisebb területen a lehető legtöbb növény helyet kaphasson. Ezekben a hangulatos kertekben egész évben történik valami szemet gyönyörködtető, így napról-napra, hétről-hétre láthatjuk kibontakozni a növények szépségét, melyek nemcsak változatos színeikkel, hanem illatukkal is hatnak érzékszerveinkre. Az évszakok váltakozása mindig újabb és újabb növényeket állít reflektorfénybe, melyek minden mesterkéltségtől mentesen önmagukat adják akár harsányságukban, akár szelíd bájukban. Az angolkertekre oly jellemző dús növényzet a legkülönbözőbb habitusú és színvilágú cserjék és évelők társításával éri el azt az otthonos hatást, amely tavasztól őszig vonzza a tekintetet, s egyben a madarakat és a pillangókat is becsalogatja.
Ez a kanyargós ösvényekkel, kavicsos és öreg téglákkal burkolt terekkel felszabdalt téralakítás erősen ellentétes a módosabb udvarházak, kastélyok körül hagyományosan kialakult kertekkel, melyeket inkább a visszafogott elegancia jellemzett. A szabályos formájúra vágott bukszusok és tiszafák, az impozáns kőszobrok és a gondosan ápolt pázsitos nyílt terek mellett a színek és a növények buja csoportjai itt háttérbe szorultak. Néhány különleges cserje, terebélyes lombkoronájú ősi fa és a rendezett, gondosan nyírt sűrű sövény alkotta a kert keretét, kiegészülve még a konyhakerti traktussal.

A paraszti kertek hamisítatlan bája viszont abból adódik, hogy nem fél a színektől, a színek érdekes, olykor kissé rikító kombinációjától, ugyanakkor mindennapos, könnyen nevelhető növények nagyobb csoportjaival éri el azt a dús, már-már zavarbaejtő sokszínűséget, ami annyira vonzóvá és meghitté teszi őket. Egyetlen falusi stílusú kertből sem hiányozhatnak a tavaszi hagymások, a lombhullató virágos cserjék, a rózsabokrok, s természetes, hogy megtaláljuk benne a kék szarkalábat, a mályvarózsákat, a lángvirágot éppúgy, mint a szagos bükkönyt, a palástfüvet vagy a jószagú cickafarkat. A bejárathoz közelébe általában aromás illatú fűszernövényeket ültetnek, a ház oldalára pedig lilaakác vagy futórózsa kapaszkodik fel. A virágágyások laza szerkezetűek, a bennük lévő egynyáriak és évelők pedig általában lágy körvonalú, nyugalmas hangulatú növények, melyek adott esetben a sétautak merev formáját, a burkolat ridegségét is lágyítják.
A vidéki kert látszólagos rendezetlensége mögött azonban némi tudatos tervezést is felfedezhetünk, hiszen jó, ha a levelek színe ellenpontozza a virágok tarkaságát, a kert burkoló anyagai pedig összhangban vannak a ház meghatározó színeivel. A derűs árnyalatok, színhatások és lágy formák pedig épp úgy fontosak a meghitt hangulat létrehozásához, mint a madárcsalógató cserjék és pillangócsalogató virágok kreatív együttesei.