Bársonyvirág

Az amerikai kontinens melegebb vidékeiről származó lágy szárú, ugyanakkor bokros növekedésű egynyári virág, mely már több mint 200 éve kedvelt szereplője a hazai falusi kerteknek. Elterjedését valószínűleg hosszan tartó virágzásának, szárazságtűrésének és a betegségekkel szembeni ellenálló képességének köszönheti. Míg eredeti élőhelyén, Közép-Amerikában sokszor gyomként virít, ma már a közparkok nyári ágyásait is évről évre díszítik különféle nemesített hibrid változatai. Hazánkban jellemzően három típusával találkozhatunk: a nagyvirágú bársonyvirággal (Tagetes erecta), a kisvirágú bársonyvirággal (Tagetes patula), valamint ezen két faj triploid hibridjeivel, melyek ötvözik a kompaktabb termetet a nagyobb virágokkal, jóllehet számos botanikus egyetlen fajként írja le ezeket, megszüntetve a kisvirágú bársonyvirágot, mint önálló fajt. A bársonyvirág levelei finoman szeldeltek, fogazottak, aromás illatúak, fészkes virágaik pedig igen változatos formájúak és nagyságúak, s a sárga szín valamennyi árnyalatában virágoznak egészen a fagyokig. Bár az előkelő körök sokáig közönségesnek és az illata miatt mérgezőnek bélyegezték, az igazság az, hogy a virágaiból kivont anyagot az EU-ban használt és elfogadott ételfestékekhez használják, melyekkel pl. majonézeket, mustárokat, vagy éppen margarinokat színeznek. Érdekesség, hogy Indiában és Thaiföldön igazi kultusza van ennek a némelykor már unalmasnak tartott virágnak, amelyet esküvői ceremóniák, különböző fesztiválok és vallási események dekorációjához alkalmaznak.

Eléggé igénytelen napkedvelő egynyári, amely kedvezőtlen időjárási viszonyok között is ellenálló. Talajjal szemben nemigen igényes, viszonylag szárazságtűrő. Ha az elvirágzott virágait folyamatosan lecsipkedjük, akkor bővebb virágzásra serkenthetjük.

Magvetéssel.