A cserjék a fáktól alacsonyabb növekedésű fás szárú növények, melyek nagyon fontos szerepet játszanak a kertek struktúrájának és állandóságának megteremtésében. Amíg a fák jól látható lombkoronával büszkélkednek és a kert magasabb síkját uralják, oda vezetik a tekintetünket, addig a cserjék többtörzsű vagy alacsonyan elágazó, bokrosodó habitusú növények, melyek igen változatos képet mutatnak, s ennek megfelelően más-más funkciót tölthetnek be a kertben. Vannak köztük lomblevelű örökzöldek, tűlevelűek, lomhullatók, gyors és lassú növekedésűek, virágokkal vagy dekoratív termésekkel díszítők, ugyanakkor kifejezetten alacsony termetű törpecserjék és félcserjék is.
Fontos tulajdonságuk, hogy teljes kifejlődésükhöz hosszabb időre, de mindenképpen évekre van szükség, bár általában korántsem annyira, mint a fák esetében. Így számolnunk kell azzal, hogy a kifejlett példányok már nehezen, vagy egyáltalán nem mozdíthatók el a helyükről, nem úgy, mint a legtöbb évelő. Érdemes tehát körültekintően mérlegelni habitusukat, fény-és talajigényüket, a kertben betöltendő szerepüket, mielőtt eldöntenénk, milyen cserjékkel gazdagítjuk a rendelkezésünkre álló teret. Mivel hosszú életű dísznövényekről van szó, ha jól választunk, és megfelelő termőhelyre ültetjük őket, akár hosszú évtizedekig is élvezhetjük a szépségüket. El kell döntenünk milyen magas, mennyire látványos növényt szeretnénk, s jó, ha már előre tájékozódunk, hogy az általunk kiválasztott fajta melyik évszakban mutatja a legelőnyösebb arcát. Más cserje illik kisebb előkertbe, más sövénynek, térelválasztónak, s megint másra eshet a választásunk, ha feltűnő virágdíszt vagy akár illatokat is szeretnénk varázsolni a kertbe a segítségükkel.
Bizonyos cserjék eléggé szívósak és kevés gondoskodással is beérik, mások viszont éppen különlegességük okán érzékenyebbek, hajlamosabbak a betegségekre, ezért ezt a tényezőt is érdemes figyelembe venni a választásnál. A borbolyák, a nyári orgona vagy az aranyfa pl. kifejezetten könnyen nevelhető cserjék, de a boglárkacserje vagy a hóbogyó szintén beéri kevés gondoskodással. A rododendron, a japán babérhanga és a varázsmogyoró értékes és különleges cserjék, azonban lehetőleg mészmentes talajt igényelnek, a mediterrán származású kínai selyemmirtuszt, a gránátalmát vagy a fügét pedig jó, ha viszonylag védett, déli fekvésbe tudjuk elhelyezni.
A cserjék igényeinek és saját kívánalmaink egyeztetése mellett fontos tényező a megfelelő időben történő ültetés is, mely jó, ha megfelelően előkészített talajba történik. Ma már a cserjéket általában konténeres növényként szerezzük be, ezek ültetése pedig jószerivel az egész vegetációs időszakban lehetséges, azonban a legjobb időszak erre mégis a kora tavasz és az ősz, mivel a nyári meleg nem könnyíti meg a növények alkalmazkodását az új körülményekhez. Mivel az ültetésre szánt cserjéket általában jóval kisebb méretben vesszük, mint amilyenek azok kifejlett állapotukban lesznek, fontos, hogy megfelelő térállásba, a növekedésükre elegendő helyet hagyva helyezzük el őket. A frissen ültetett cserjék belocsolása, és folyamatos öntözése még az őszi időszakban is nagyon fontos, s nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy némelyikük lombtakarásáról is gondoskodnunk kell a téli időszakban a fagykárok megakadályozása ellen, mint például az érdeslevelű hortenzia, a gránátalma vagy a trombitafolyondár esetében.