Cserszömörce

Eurázsia jelentős részén, így hazánkban is őshonos fagytűrő cserje, melynek legnagyobb díszítő értékét őszi lombszíneződése adja. Terebélyes növekedésű lombhullató cserje vagy kisebb fa, mely kifejlett korában meghaladja a 4 méteres magasságot is. Már a viktoriánus kertekben is népszerű volt május-júniusban nyíló felhőszerű bugavirágzatai miatt, melyek valójában apró jelentéktelen sárgás vagy krémfehér virágok kusza rendszeréből tevődnek össze. Rózsaszínes tollas virágkocsányai, melyek egész nyáron át megmaradnak, karakteres jelleget biztosítanak ennek az értékes cserjének, melyet angol nyelvterületen találóan füstfaként hívnak. Levelei nagyméretűek, oválisak, ép szélűek, s szárnyasan erezettek. A kihajtáskor zöld vagy kékeszöld színű levelek az ősz folyamán fajtától függően sárgára, narancssárgára, vörösre vagy lilásvörösre színeződnek.
Léteznek egész évben lilásvörös levelű változatok is (például a 'Royal Purple' nevű fajta). Nyírott vagy nyíratlan sövényként is ültethetjük.

A cserszömörce napfényigényes cserje, mely jól érzi magát még a legnagyobb hőségben is. Mészben gazdag vagy semleges kémhatású, jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Mivel sekélyen elterülő gyökérzete nem bírja a pangó vizet, kifejezetten kedveli a szárazabb talajokat. Gyengébb minőségű talajokon virágzása intenzívebb. Tavaszi éves metszéssel kontrollálhatjuk méretét, viszont ez gyakran a virágzás rovására megy. Betegségekkel és kártevőkkel szemben viszonylag ellenálló díszcserje.

Félfás dugvánnyal.