Aranyló Rózsa

Kínában és Koreában őshonos évelő cserje, mely az évek alatt robusztus, sűrű és tüskés ágrendszerű bokorrá fejlődik. A növényt a tavasz végén néhány héten át megannyi élénken világító sárga, kb. 5 cm átmérőjű kerekded szirmú virág borítja el, melyekből őszre mutatós csipkebogyók fejlődnek. Az ötszirmú légies virágok feltűnő porzói pedig csak fokozzák a virágözön pompáját. A cserje lombozata fényes almazöld fogazott levelekből áll, melyek sűrűn borítják be rozsdabarna színű, a végükön kissé meghajló vesszőket. Kifejlett formájában a növény kerekded és kiterjedt bokrot alkot, melynek szélessége és magassága úgy 1,5-2 m. Rosa hugonis néven is ismert ez a hazánkban is télálló rózsa faj.

Alapvetően napos fekvést, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Vízigénye közepes, a túlöntözésétől óvakodni kell. Nyílt, széljárta térállásban, tűző napos fekvésben kevésbé érzékeny a kártevőkre, azonban, mint számos a rózsafélék családjába tartozó növény, levélfoltosodásra és esetleges tűzelhalásra hajlamos lehet. Tél végén érdemes lehet némi ritkító metszést végezni rajta.

Fás dugványokkal vagy sarjhajtások leválasztásával.