Kezdőlap Virágok A-Z Színskála

Minden, amit tudni szeretnél a sáfrányról

A jóféle sáfrány (Crocus sativus) nagy hagyományokkal rendelkező növény, melyet ma is a világ számos táján termesztenek fűszerként használt aromás bibéjéért, e mellett azonban ősszel nyíló kecses kékeslila virágainak díszítő értéke sem lebecsülendő. A világ e legdrágább fűszeréről talán kevesen tudják, hogy ételízesítő és színező hatása mellett számos gyógyhatással is rendelkezik, ugyanakkor gyűjtése ma a modern technika korában is igen fáradságos munkával történik. Tudj meg tehát többet erről a kicsiny hagymás évelőről, melynek sokoldalúsága vitathatatlan, felhasználása és kultúrája pedig évezredekkel ezelőttre nyúlik vissza.

A növény felépítése:

A jóféle sáfrány a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó ősszel nyíló, hagymagumós fagytűrő évelő, melynek szálas levelei egy időben jelennek meg az 5-6 cm átmérőjű kékeslila virágokkal, melyek szirmain sötétebb, vékony erezet található. A növény tipikus ismertető jegye, hogy magányos, végálló virágának három, hosszan kinyúló, sötét narancsvörös, fonál alakú bibeszála van. Az októberben nyíló virágok jó rovarcsalogatónak bizonyulnak, ráadásul érdekességük, hogy tulipánéhoz hasonló, visszafogott, de finom illatot árasztanak. Magassága mindössze 20-25 cm.

Elterjedési területe:

Jóféle sáfrány tömegtermelése Iránban
Ez a faj vadon nem található meg a természetben, csak feltételezések vannak délnyugat-ázsiai származásáról, ahonnan Perzsián, Mezopotámián át Egyiptomba és a Földközi-tenger vidékére is eljutott. A források szerint a Római Birodalomban épp úgy használták, mint az ókori Görögországban, ahol Hippokratész a jónevű orvos, már akkor számtalan gyógyító tulajdonságáról számolt be. Manapság fő termőterületei Iránban, Indiában, Olaszországban és Spanyolországban vannak, de az Antarktiszon kívül, minden kontinensen termesztenek belőle kisebb mennyiséget.

Termesztése:

E ritka és értékes fűszerhez a kinyílt virágok bibéit a hajnali pára felszáradása után mind a mai napig kézzel gyűjtik be. Ezután a vékony bibeszálakat kímélő módon, lassan szárítják, esetenként porrá is őrlik, bár ennek a minősége nem elsőrendű. Egy kilónyi mennyiség előállításához elképesztően sok, úgy 150 ezer virág bibéjére van szükség, ami igen körülményessé teszi a termesztést, különösen mert a jóféle sáfrány eléggé érzékeny növény, ami csak forró, száraz nyarak után virágzik. Általánosságban elmondható, hogy minél sötétebb a bibe színe, annál jobb minőségű fűszer nyerhető belőle. Ahhoz, hogy aromáit kellőképpen megőrizze, legjobb, ha elsötétített üvegedényben légmentesen tároljuk a következő használatig.

Felhasználása:

A szárított bibeszálak felhasználása rendkívül sokoldalú
E fűszer meglehetősen drága, ugyanakkor az ételek ízesítéséhez és színezéséhez néhány bibeszál is elegendő belőle. Használat előtt kis időre forró vízbe kell áztatni, s úgy adni az ételekhez. Ha korán az ételbe tesszük, akkor erősebb lesz a színhatás, aromájából azonban sokat veszít ilyenkor. Bár elsősorban Indiában és az arab országokban elterjedt a használata, bizonyos ételekből Európában sem hiányozhat, így elengedhetetlen alkotórésze például rizottóknak, paellának, húslevesnek vagy szószoknak, de édességekbe, pudingokba is használják.
Mivel e növény bibéje 5 gramm feletti mennyiségben már mérgező hatású lehet, semmiképp sem szabad túlzásba vinni a használatát, annál is inkább, mert nagyobb mennyiségben íze nem zamatossá, hanem inkább fémes ízűvé teszi az ételeinket.

Gyógyhatása:

A sáfrányt már a kezdetektől fogva gyógyító hatású szernek vélték melankólia ellen, de görcsoldásra, menstruációs panaszokra és ízületi gyulladás gyógyítására is használták. Általános hangulatjavító hatást tulajdonítottak neki, sőt kis mennyiségben alkalmazva afrodiziákumként tekintettek rá. Étvágygerjesztőként és emésztési problémák enyhítésére is használták.

Nevelése kertben, konténerben:

A jóféle sáfrányt konténerben is nevelhetjük
A jóféle sáfrány virágai sterilek, ezért magról nem, csak a hagymagumókkal lehet szaporítani. A gumókat nyáron, a virágzási időszak előtt lehetőleg másfél-két hónappal, legalább 8-10 cm mélyre kell elültetni, jó vízáteresztő képességű, átlagos kerti talajba. A már meglévő növények a nyári forróságban nyugalmi időszakukat élik, a hagymagumójukba visszahúzódva vészelik át az évszakot, és csak a szeptemberi esőkkel kezdenek újra kihajtani és életre kelni. Mindenképpen napos fekvésbe kell őket elhelyezni.
Megosztom:

Ajánló

Újdonságok

Botanikaland a Facebook-on!
A A