Nyári Viola

Különösen illatos, nagy hagyományú kerti virág, melynek hosszú virágfürtjei változatos színekben pompáznak a késő tavasz és a kora nyár folyamán. Ez a mutatós dísznövény a mediterrán térségből származik, s már a 16-17. században olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy az európai kertek elmaradhatatlan virágává vált. A nemzetséget Pietro Andrea Mattioliról, egy a 16. században élt itáliai orvosról és természettudósról nevezték el, aki több egyéb érdeme mellett arról is nevezetes, hogy elsőként készített leírást a macskaszőr-allergiáról. A kerti viola felálló szárain körben helyezkednek el az egyszerű vagy telt virágok, mely utóbbiak érdekessége, hogy terméketlenek, s az egyszerű virágú példányokból lehet őket előállítani. A nyári viola alapjában véve kétnyári növény, de léteznek úgynevezett tíz-hetes hibridek is, melyek már a vetés évében virágoznak, s az átteleltetés nehézségei miatt hazánkban ezekkel az egynyári változatokkal érdemes próbálkozni. A növény levelei hosszúkásak, lekerekített végűek, s szürkék vagy zöldesszürkék, amire utal a faj megnevezése is, mivel az "incana" szó latinul szürkét jelent. Népszerű vágott virágként is, sajnos azonban nem túl tartós, mivel az elhervadt virágokból felszabaduló etilén gázok a többi virág időelőtti elhervadását okozzák. Ha időben levágjuk az elhervadt virágokat, azzal megelőzhetjük, hogy az egész virágfürt idő előtt elhervadjon. Magassága 30-45 cm. Balkonon cserépben is nevelhető.

Napos helyet igényel, s legjobban semleges vagy közel semleges kémhatású talajban fejlődik. Viszonylag igénytelen növény, mely kevés gondoskodással is beéri. Vízigénye közepes, s mivel nem szereti a pangó vizet, talaja mindenképp legyen jól áteresztő.

Magvetéssel tavasszal. Amennyiben módunk van rá, a vetést végezzük növényházban vagy melegágyba, ellenkező esetben a tavaszi fagyok elmúltával vessük szabadföldbe.