Mai korunk édességeinek, desszertjeinek elengedhetetlen ízesítő anyaga a vanília, még sem tudunk sokat arról, honnan származik, s milyen is az a növény, mely ezt a sokak által igen csak kedvelt, ám drága fűszert érleli. Ennek a Mexikóban őshonos, az orchideafélék családjába tartozó kúszócserjének igen kalandos története van, mely tele van szenvedéllyel és intrikával, s melynek titkait sokáig a mexikói totonák indiánok őrizték. Mitológiájuk szerint ez az orchideaféle akkor született, amikor Xanat hercegnő - apja tiltása ellenére - egy halandót választott férjéül, ám miután ez kitudódott a kegyetlen apa lefejeztette őket. Hitük szerint, ahol a szerelmesek vére a földre hullott, ott nőtt ki a földből ez az ellenállhatatlan ízű terméssel büszkélkedő különleges növény, mely a sáfrány után ma is a legdrágább fűszer a világon.
A tononákok leigázása után a növényt kizárólag az aztékok termesztették, akik szintén igen hamar megkedvelték a vanília ízét, később azonban a spanyol hódításokkal a gazdagok és a kiváltságosok Európában is megízlelhették a kakaóval kevert vanília varázslatos zamatát.
Bár maga a növény ma már Mexikón kívül is széleskörűen elterjedt a trópusi övezetben, a vanília termesztéséhez igen nagy szakértelem, odafigyelés és rengeteg élőmunka is szükséges, ez indokolja a fűszer magas árát is. A vanilla planifolia cserjéjének halványsárga virágait csak egy Mexikóban őshonos méhfaj volt képes beporozni, s miután a növény termesztésével a 300 éves Mexikói monopólium után a Bourbon-szigeteken a franciák is megpróbálkoztak, sok nehézséggel kellett szembesülniük, mivel az új környezetben nem sikerült meghonosítani ezt a méhfajt. A vanília beporzását ezért a mai napig is fáradságos munkával, kézzel végzik, ahogyan a jellegzetes hosszúkás toktermések betakarítását is.
Mivel a növény minden virága csak egy napig nyílik, az ültetvényeken naponta ellenőrizni kell az éppen nyíló virágokat, hogy semmi se menjen veszendőbe. A beporzás után a növény termése még 6 hónapig érlelődik a cserjén mielőtt az aratásra sor kerülhet, s ezután is még igen hosszadalmas folyamat az, amíg szárítás, erjesztés és 5-6 hónapos sötét helyen való érlelés után a vanília rudak elnyerik utánozhatatlan aromájukat és eladásra kerülhetnek. Manapság Indonézia és Madagaszkár a legnagyobb vanília termesztők, ezek az országok adják a világ termelésének kb. 80%-át.
Mivel a vanília íze nem csak önmagában, hanem egyéb ízek - kakaó, csokoládé, karamell - kiemelésre is használható, ezért drágasága ellenére mindig is megmarad majd kiemelkedő helye a fűszerek között, emellett pedig a parfüm és kozmetikai ipar is használja, sőt aromaterápiás szerként is alkalmazzák. Ennek ismeretében egyáltalában nem csoda, hogy évente igen nagy mennyiség, 5,5 millió tonna fogy el a világon ebből az értékes fűszerből.