Törpe Bangita

A bangiták igazán hálás, könnyen nevelhető cserjék, melyek közül sok komoly díszítőértékkel is rendelkezik, legyen szó akár tavaszi virágbugákról, őszi levélelszíneződésről, vagy éppen mutatós termésekről. Noha hazánkban elsősorban a jobb tűrőképességű, lombhullató fajokat ültetik, megfelelően védett fekvésben az olyan örökzöld bangita fajokat is nevelhetjük, mint például a törpe bangita (V. davidii).
Ez a kompakt növekedésű, alacsony bokrot képező díszcserje mélyen erezett, bőrszerű levelekkel rendelkezik, melyeket enyhébb időjárás mellett a tél folyamán sem veszít el. Ernyőkbe tömörülő, apró fehér virágait április-májusban hozza, melyek ugyan önmagukban is attraktívak, de ennek a cserjének a legjelentősebb díszéül a virágokat követő metálkék termések szolgálnak, melyek sokáig a növényen maradnak. Fontos azonban tudni, hogy a törpe bangita nem, vagy csak alig képes az önmegtermékenyítésre, így ha gyönyörködni szeretnénk különleges terméseiben, mindenképpen szükséges két genetikailag eltérő példányt ültetnünk. A kereskedésekben sok esetben nő- és hímivarúként árulják ezeket, de eltérő fajtanévvel rendelkező egyedek beszerzése ugyanazzal az eredménnyel jár. Jó, ha tudjuk, hogy termései enyhén mérgezőek. Végső magassága az 1-1,5 métert ritkán haladja meg, különösképpen a mi éghajlatunkon.

Viszonylag könnyen nevelhető bangita faj, mely legszebben félárnyékos fekvésben fejlődik. Savas vagy semleges kémhatású, tápanyagdús, jó vízáteresztő képességű talajba ültessük, s gondoskodjunk róla, hogy a téli hideg szelektől védve legyen. Enyhe fagyérzékenysége miatt a tél folyamán érdemes tövét takarással védeni. Metszést az elhalt, illetve beteg hajtások eltávolításán felül nem igényel. Időnként levélfoltosodás támadhatja meg, kártevők azonban ritkán károsítják.

Félfás dugványokkal a nyár folyamán.