Kikeleti Bangita

Kora tavasszal, még a lombfakadás előtt virágzó fagytűrő cserje, mely enyhébb teleken akár már februárban kibontja gyönyörű fehéres-rózsaszín virágait. Ez a lassan növő, felálló ágrendszerű cserje nem túl terebélyes, inkább karcsún felfelé törekszik. A bokor vörösesbarna ágai ritkán elágazóak, melyeken kihajtáskor tojásdad, fogazott, mélyen erezett, bronzos levelek fejlődnek, melyek szép őszi díszt is adnak. A cserje illatos, csöves, rózsaszínnel árnyalt, összetett virágbugái február-márciusban nyílnak, ezért érdemes olyan helyre ültetni, ahol akár az ablakból is jól láthatjuk. Mivel 5-7 cm-es virágait a még csupasz ágakon, akár a hó alatt is kinyitja igazi tavaszköszöntő cserje, mely éppen ezért igen nagy népszerűségnek örvend. A cserje virágos vesszői vázában a lakásban is hosszan díszítenek. Magányosan vagy kisebb csoportokba is ültethetjük. Jó, ha tudjuk, hogy a virágokból fejlődő fényes bordó, tojásdad alakú bogyók enyhén mérgező hatásúak. Ahogyan a bangitáknál megszokott, a kikeleti bangita sem képes az önmegtermékenyítésre, így csak akkor érlel termést, ha van a közelben egy eltérő genetikai állománnyal rendelkező másik egyed (pl. másik kultivár), vagy azonos időben nyíló, közeli rokon faj (pl. Viburnum farreri). Magassága kb. 2-3,5 m.

Napos vagy félárnyékos fekvést, üde tápdús, jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Bár az ültetés utáni 2-3 évben nem fejlődik túl gyorsan, később erőteljes cserje válik belőle. Védett, huzattól mentes fekvésben szebben fejlődik. Virágzás után a gyenge vagy elöregedett ágakat metsszük le róla.

Nyár végén félfás dugványokkal vagy ősszel magról, melyet konténerbe kell elvetnünk.