Az évelők és egynyáriak sokféle elhelyezésben díszíthetik a kerteket - alkothatnak önálló csoportokat, lehetnek szétszórva gyepben vagy a lombhullató fák alatt, ékesíthetnek kisebb-nagyobb sziklakertet, azonban biztosan minden kertben van egy-két olyan terület, ahol a virágszegély a legjobb megoldás a növények elhelyezésére, a figyelem felkeltésére.
Sokszor az épített felületek, kerti utak, garázsbejárók, kerítések mellett marad annyi üres felület, amely keskeny volta miatt épp mutatós növényszegélyek beültetésére használható a legjobban, előfordulhat azonban az is, hogy tudatosan alakítunk ki olyan színes növényszegélyeket, melyek a tekintetet a kert egy távolabbi pontjába irányítják, vagy optikailag megnyújtják a kérdéses teret.

A virágszegélyeket általában egyenes, jól lehatárolt felületen kell kialakítanunk, de előfordulhat íves vagy kacskaringós forma is, melyek lágyítják a négyszögletes, sík gyeppel fedett tereket vagy a túlságosan átlátható kertrészeket. E szegélyek kialakítása többfajta stílust követhet, attól függően, hogy milyen kertbe kell beillesztenünk, ugyanakkor kialakításánál számtalan növény, egynyári és évelő közül választhatunk termet, habitus és virágzási időszak alapján.

Természetesen nagy súllyal esnek latba személyes kedvenceink, akárcsak az általunk preferált színhatás, e mellett vannak olyanok, akik évről-évre szívesen változtatnak az összeállításon, mások viszont ragaszkodnak a jól bevált elrendezéshez és növényekhez.
Nagyobb, és csak az egyik oldalról megközelíthető szegély esetében praktikus megoldás a nagyobb termetű, terebélyesebb évelők ültetése, akár egymagában, akár többféle növény kombinációjaként, természetesen illeszkedve az adott terület adottságaihoz, fényviszonyaihoz. Napos szegélyben jól mutat a kánna, az élénkebb színű levendula, az évelő margaréta, a napfényvirág, a dália vagy a sásliliomok nagyobb csoportja, árnyékos kerítés vagy házfal elé ültethetünk kerti hortenziát, árnyliliomot, palástfüvet, de akár kerti mahónia bokrokat is.

Keskenyebb, kerti utak, bejárók mentén szépen mutathat a tűzgyöngyvirág, a molyhos madárhúr, a bőrlevél, az illatos gólyaorr, a macskamenta, a pázsitszegfű, de akár a kaukázusi-nefelejcs is, akárcsak a tavaszi hagymásokból kialakított virágszegély.
Egynyáriakból választhatjuk az ernyős tatárvirágot, a keskenylevelű rézvirágot, a nebáncsvirágot, csodatölcsért, kaliforniai kakukkmákot, kínai őszirózsát, vagy éppen a kifejezetten alacsony növekedésű porcsinrózsát, esetleg tengerparti fülesternyét is. Hosszú ágyások esetében jó, ha megtörjük a monotóniát, és legalább 2-3 fajta növényt ültetünk váltakozva, melyek ráadásul esetleg más-más évszakban hoznak virágdíszt, de lehetnek akár levelük színében vagy mintázatában is eltérőek. Szélesebb ágyások esetében pedig nyugodtan alkalmazhatunk lépcsőzetes kialakítást is, ahol a magas növények hátra, míg az alacsonyabbak vagy elterülő habitusúak a kiültetés szélére kerülnek, így teremtve meg a megfelelő harmóniát.

Az ötletesen és ügyesen kialakított virágszegélyek különösen jól kiemelik a benne helyet kapó növények legvonzóbb tulajdonságait, ugyanakkor maximális helykihasználással biztosítják a teret a különböző kerti virágoknak. Egy zárt, bekerített területen is képesek dinamikus és oldott hatást nyújtani és aktívan formálni a kertet a színek és a levélzet formájának váltakozásával. Ne felejtsük el, hogy kialakításuknál mindig az összhatás a legfontosabb, legyen szó akár különlegesebb, ritkább, vagy éppen gyakran ültetett, már-már hétköznapi kerti virágokról.