Kányabangita

A bangiták nemzetsége igen változatos küllemű cserjéket vonultat fel, melyek között vannak lombhullatók, örökzöldek, csak virágokkal díszítők, illetve színes bogyótermést hozó fajok is. A kányabangita a lombhullató fajok közé tartozik, mely tavasszal nyíló virágaival, piros terméseivel és szép őszi lombszíneződésével is díszít. Ez az erőteljes, bokros növekedésű cserje tavasz végén, nyár elején 5-15 cm átmérőjű lapos bogernyőkben hozza illatos fehér virágait. Átellenesen álló, széles, karéjos, sötétzöld levelei ősszel bronzosra színeződnek. A virágok helyén fényes áttetsző piros bogyók csoportjai fejlődnek, melyek sokáig a növényen maradnak, s kis mennyiségben fogyasztva az ember számára sem mérgezőek. Fontos azonban tudni, hogy a kányabangita nem öntermékeny, így csak akkor hoz termést, ha két genetikailag eltérő (pl. két különböző néven forgalmazott V. opulus) változatot ültetünk. Néhány közeli rokona, így pl. a V. sargentii, a V. orientale és a V. trilobum időnként képes a megtermékenyítésre, de ennek alapvető feltétele, hogy egy időben virágozzanak. Magassága kb. 2m, s nyíratlan sövénycsoportba vagy szoliterként is ültethető. Erdős, ligetes stílusú kertekbe is jó választás lehet. Érdekessége még ennek a szép és sokoldalú cserjének, hogy Ukrajna egyik nemzeti növényeként tartják számon, amely igen fontos szerepet játszik az ország folklórjában. Hólabdaszerűen telt virágú, csak steril virágokat hozó fajtáját a köznyelvben a labdarózsa névvel illetjük.

Napos, félárnyékos fekvést, jó vízáteresztő talajt igényel. Vízigénye közepes, ugyanakkor szárazság idején a kártevők könnyebben megtámadják. A metszést tavasszal végezzük, de erre ritkán van szükség.

Fás, és félfás dugványokkal és magról.