Perui Sárgaleander

Közép- és Dél-Amerikából származó felálló ágrendszerű trópusi cserje vagy kisebb fa, mely fagyérzékenysége miatt hazánkban csak konténeres növényként tartható. Közeli rokona a szinte mindenki által ismert és kedvelt közönséges leandernek, s bár a felépítésük nagyon hasonló, a növény hosszúkás tölcsér alakú virágai, melyek általában citromsárga, ritkábban barack vagy fehér színben pompáznak, mégis más habitust kölcsönöznek ennek a mutatós örökzöld növénynek. A jellegzetesen hosszúkás, fényes, lándzsa alakú levelek igen keskenyek, már-már fűzszerűek és átellenesen nőnek a szárakon. Mivel napkedvelő és eléggé szárazságtűrő növény, szép dísze lehet napos teraszoknak vagy balkonoknak, bár jó, ha tudjuk, hogy a növény minden része, különösen a termése erősen mérgező, ezért kisgyerekek vagy háziállatok közelében óvatosságot igényel a nevelése. A cserje virágai gyakran illatosak, s vonzzák a pillangókat és a méheket.

A perui sárgaleander napos vagy félárnyékos fekvést, jó vízelvezetésű, laza, tápdús, semleges kémhatású vagy enyhén meszes talajt igényel. Vízigénye közepes, ezért két öntözés között mindig hagyjuk kiszáradni a földje felszínét. A cserje alakító metszését virágzás után, késő nyáron vagy ősszel érdemes elvégezni. Az elszáradt virágokat, ha csak nem akarjuk a növényt magról szaporítani jobb levágni. Gondozásához érdemes kesztyűt viselni, mert a hajtásaiból kifolyó toxikus tejnedv irritációt okozhat. Mivel a növény erősen fagyérzékeny, ezért világos, hűvös helyen kell teleltetni minimális öntözés mellett. A pajzstetvek és a levéltetvek károsíthatják a növényt.

Félfás dugványokkal nyáron, vagy magról.