Ólomvirág

Dél-Afrikából származó fagyérzékeny kúszónövény, amely a mediterrán térség klímáját is jól bírja, nálunk azonban teleltetést igényel. Neve a latin ólom szóból származik, és arra utal, hogy a növényt régen ólommérgezés kezelésére használták. Gyorsan növő, elterülő habitusú örökzöld, amely nagyméretű, égszínkék, sötétkék, esetleg fehér virágokkal hívja fel magára a figyelmet. Segítséggel felfuttatható támasztékra is, de ültethető cserépbe, vagy akár nagyobb balkonládába is. Az íves hajtások végén leomló virágok zuhataga igazán szép látványt nyújt, és érdekes kontrasztot alkot más futó növényekkel, legyen az például narancssárga trombitafolyondár, vagy éppen sötétlila futópetúnia. Laza gömbformába tömörült, ötszirmú, csöves virágai ragacsosak, ezért a hervadt virágszirmok gyakorta nem hullnak le maguktól, le kell őket csípni. Cserépben nevelve az ólomvirág kb. 1,5-2m magasra nő meg. A fehér virágú fajták általában kevésbé erőteljesek. Virágzása júniustól szeptemberig tart.

Ahhoz, hogy igazán szépen virágozzon teljes napot, valamint tápdús, jó vízáteresztő képességű talajt kell biztosítanunk a számára. Semleges vagy kissé savas kémhatású földet, nyáron rendszeres öntözést igényel, de a pangó vizet nem kedveli. Vigyázzunk rá, hogy öntözéskor a virágait lehetőleg ne érje víz. Ha nem akarjuk magasra futtatni, akkor metsszük bátran, mert így fokozottabb virágzásra serkenthetjük. Ha lehet szélvédett helyen tartsuk, mert az ágai elég törékenyek és a nagy esők is könnyen megtépázzák. Virágzási időszakban érdemes hetente tápoldatozni. A fagyok közeledtével hűvös fagymentes világos helyen kell átteleltetni.

Dugványokkal vagy gyökérsarjakkal szaporítható.