Örökzöld Hanga

A hangafélék családjába tartozó növények (pl. rododendron, csarab, áfonya) erősen érzékenyek a talaj kémhatására, ami általánosságban megnehezíti nevelésüket, hiszen hazánkban elsősorban csak az ország nyugati és északkeleti csücskeiben léteznek kellően savanyú talajú területek. Bár ez igaz a hangákra is, e nemzetség néhány olyan fajt is magába foglal, amelyek jól alkalmazkodnak a semleges, vagy akár kissé lúgos kémhatású talajokhoz is. Ilyen a párnás növekedésű alpesi hanga (E. carnea), valamint a virágait és levélzetét tekintve gyakortlatilag megkülönböztethetetlen örökzöld hanga (E. x darleyensis), mely egy hibrid eredetű faj az előbb említett alpesi hanga, valamint a hazánkban kevéssé ismert pelyhes hanga (E. erigena) között. Az örökzöld hanga átmenetet jelent a két szülő faj között, hisz feltörő habitusúval, 50-60cm-es magasságával ugyan eltér az alpesi hanga szőnyeget képző bokraitól, a pelyhes hanga közel 1m-es magasságát nem éri el.
Az örökzöld hanga sokszor már november végétől, de legkésőbb januártól elkezdni bontogatni virágait, de ez függ többek között a kiválasztott kultivártól, valamint az éppen aktuális időjárástól is. A tömött fürtben nyíló virágok színe a fehértől, a rózsaszín sötétebb és halványabb árnyalataiig terjed. A közeli rokon csarabtól könnyen meglehet különböztetni a pártából kiemelkedő porzókról, de természetesen virágzási idejük is eltér némileg. Tűszerű levélzete kihajtáskor gyakorta krémszínű, az ősztől pedig bronzos árnyalat figyelhető meg a leveleken. Lombhullató fák, cserjék tövében, vagy sziklakertben mutat a legjobban.

Ültetéskor a napos vagy félányékos fekvést, valamint jó vízelvező képességű, erősen savanyú talajt részeszítsük előnyben. Kedveli a homokos, savas kémhatású falajt, de az E. x darleyensis hibridek könnyen megélnek akár enyhén lúgos körülmények között is. Ültetésénél vegyük figyelembe, hogy sok fényt kapjon, de az erőteljes kora délutáni napsütéstől árnyékoljuk. A szükséges metszési munkálatokat időzítsük a virágzást követő időszakra. Az öreg, elhalt hajtásokat időről időre távolítsuk el, mivel e nélkül kúszává válik a növény megjelenése. Az E. erigenával történő keresztezés miatt az örökzöld hangának csökken a fagytűrő képessége, ugyanakkor még így is gyakorlatilag csak minimális kárral kell számolni. Virágzást követően kissé metszük vissza, hogy eltávolítsuk az elhervadt virágokat, valamint hogy ez által friss hajtások fejlesztésére ösztönözzük. Lisztharmat, levélrozsda előfordulhat.

Félfás dugványról.