Erdei Zsálya

Az erdei zsálya egy, a természetben is előforduló hibrid eredetű zsálya faj, mely két hazánkban őshonos faj, a mezei zsálya (S. pratensis) és a ligeti zsálya (S. nemorosa) kereszteződésével jött létre. Az idők folyamán számos kertészeti fajtát nemesítettek ki, melyek közül a leginkább elterjedt az élénk indigó színű 'Mainacht', de számos hibrid közül választhatunk ma már. Az erdei zsálya többnyire kompakt habitusú, felálló szárain szürkészöld, fogazott szélű, mélyen erezett levelek fejlődnek. A szárak tetején hosszú tömött fürtvirágzatban nyílnak a kékes, lila, rózsaszín vagy fehér ajakos virágok, melyek viszonylag hosszasan díszítenek, s melyek vonzzák a méheket és a pillangókat. Virágzása május-júniusban a legerőteljesebb, de elszórtan később hoz egy-egy virágfürtöt. Az erdei zsálya leginkább kisebb-nagyobb csoportokba ültetve érvényesül.
A kertészetekben S. nemorosa néven árult növények egy része valójában S. x sylvestris hibrid.

Igénytelen, viszonylag szárazságtűrő növény, mely kedveli a napsütötte fekvést, valamint a közepesen tápanyagdús, jó vízelvezető képességű talajt. A másodvirágzás elősegítése végett a levirágzott fürtöket érdemes minél hamarabb eltávolítani. Az erdei zsálya hibridek viszonylag ellenállóak a kártevőkkel és a betegségekkel szemben, de a liszteskék megtámadhatják.

Tőosztással.