A legtöbb szobanövényként tartott növény trópusi, szubtrópusi területekről, nemegyszer éppen esőerdőkből származik, s bár a nemesítés révén már sokat alkalmazkodtak a lakások klímájához, mégis fontos számukra az őshonos élőhelyeikhez hasonló élettér megteremtése. Ezek a feltételek elsősorban a fényviszonyok, a hőmérséklet, a vízutánpótlás és a páratartalom kérdéskörét érintik, ugyanakkor a talajuknak is meg kell felelniük bizonyos kritériumoknak ahhoz, hogy a növények egészségesen fejlődjenek bennük. Szobanövényeink nagy része enyhén savas kémhatású földben érzi otthon magát, ugyanakkor ültető közegüknek a fejlődéshez szükséges tápanyagokat is tartalmazniuk kell, ezért a tavasztól őszig érdemes néhány hetente tápoldattal gondoskodni a felhasznált tápanyagok utánpótlásáról.

Sokszor tapasztalhatjuk, hogy ha egy hiánytünetekkel küzdő, kissé elhanyagolt növényt a szaküzletekben vásárolt, jó minőségű, tőzeggel dúsított, 7 ph érték alatti virágföldbe ültetünk át, az az átültetést követő kezdeti stresszt követően ismételten erőteljes növekedésnek indul. A fakó levélszín, a gyenge növekedés, a gyér virágzás vagy a levelek indokolatlan hullása ilyenkor viszonylag hamar megszűnik és növényeink lassan újra erőre kapnak a tápanyagok utánpótlása miatt, valamint amiatt, mert csökken a gyökereknél felhalmozódott sók mennyisége. Gondoskodásunkat élénk fényes lombozattal, erőteljes hajtásokkal, és virágbimbók megjelenésével honorálják. Lényeges tehát, hogy mivel a növények földje az évek során a felső rétegben összetömörül és a meszes öntözővíz hatására földjük fokozatosan lúgos kémhatásúra változik, időről-időre ellenőriznünk kell, hogy a kimaródott mész megjelenik-e a cserép külsején vagy a föld tetején.

Bár általános szabályt nem lehet felállítani növényeink átültetésének gyakoriságára, erre a műveletre akkor is szükség lehet, ha a gyökérzet kinő a föld felszínére, vagy erősen kitüremkedik és összecsavarodik a cserép alján. Azokat a növényeket, amelyek télen nyugalmi időszakukat élik, szerencsés, ha tél végén, kora tavasszal ültetjük át, lehetőleg egy-két mérettel nagyobb cserépbe. Átültetés után minden esetben bőséges öntözéssel gondoskodjunk a növényekről. Fontos, hogy ne válasszunk túlzottan méretes cserepet, mert az a szükségesnél hosszabb ideig tarthatja meg a vizet, ami előbb vagy utóbb a gyökerek rothadásához vezethet.

A fényigény tekintetében elmondható, hogy a szobában tartható dísznövények, néhány kivételtől eltekintve eléggé fényigényesek, ugyanakkor, csak a szórt fényű, tűző naptól mentes helyeken érzik jól magukat. Ha kevés az ablakfelületünk vagy ezek kifejezetten déli vagy északi fekvésűek, nehezebb dolgunk lesz az ideális növény kiválasztásánál, de természetesen ekkor sem reménytelen a helyzetünk. Néhány növény kifejezetten jól bírja az árnyékosabb helyeket is (pl. az agglegénypálma, a vitorlavirág, vagy éppen egyes sárkányfa fajták), legfeljebb csak leveleinek élénk zöld színe változik sötétebbre, illetve veszít tarkaságából. Ugyanakkor, ha kifejezetten a fény hiányától szenved a növényünk, az könnyen felismerhető a felnyurgult, sápadt hajtásoktól, halovány, élettelen levelekről. Bizonyos növények kifejezetten érzékenyek a fényirány megváltozására, így ezeket lehetőleg ne mozdítsuk el, mert ilyenkor gyakran lehullajtják bimbóikat vagy akár a leveleiket is (pl. a csüngőágú fikusz vagy a kínai hibiszkusz).

Talán az egyik leggyakoribb kérdés a szobanövényekkel kapcsolatosan mégis az, hogy hogyan, milyen gyakorisággal öntözzük őket, illetve, hogy szükségük van-e párásításra. Általánosságban igaz, hogy ha a növény a cserépalátétből, a cserép alján keresztül szívja fel a vizet, akkor sokkal egyenletesebben jut folyadék utánpótláshoz, ezért amelyiket lehet, érdemes ilyen módszerrel öntözni. Fontos azonban, hogy ez a módszer csak mélyen gyökerező növények esetében alkalmazható, a túlzottan fiatal, vagy egyébként is sekélyen gyökerező növények esetében nem feltétlenül tudunk így megfelelő mennyiségű vizet biztosítani, így azok esetében minden esetben felülről öntözzünk. Ha új növényt szerzünk be, akkor érdemes tájékozódnunk annak vízigényéről, mert vannak növények, különösen a húsos levelűek, melyek kifejezetten kevés öntözéssel is beérik, mások földjét azonban semmiképp nem szabad hagynunk két öntözés között kiszáradni. Tudnunk kell azt is, hogy míg az agyagcserép képes a felesleges vizet felszívni, tárolni, addig a műanyag cserepeknél jobban oda kell figyelnünk a túlöntözésre, mely egyes növényeknél gyökérrothadáshoz vezet, mely könnyen a növény pusztulását okozhatja. Általánosságban elmondható, hogy a növény tálcájában 5-10 perc után maradó vizet öntsük ki, mert kevés növény tolerálja azt, ha hosszú időn keresztül áll vízben.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az optimális vízmennyiség biztosítása a növények ápolásának talán legnehezebb feladata. A víz mennyisége függhet lakásunk hőmérsékletétől, a tájolástól, hogy fűtőtest közelében van e növényünk, s attól is, hogy kisebb vagy nagyobb példányról van-e szó. Nyáron, a forró napokon biztosan több vizet igényel a növény, mint a hűvösebb téli lakásban, ugyanakkor az sem mellékes, hogy éppen pihenő időszakban van-e vagy sem. Az öntözést tehát az egyes növényekre külön odafigyelve, a rutint kerülve kell végeznünk ahhoz, hogy az ideális körülményeket biztosítsuk a számukra.
Sok szobanövény esetében emellett a megfelelő páratartalom fenntartása is problémás. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb szobanövény jól érzi magát 50-60%-os páratartalom mellett, ez azonban lakásban nehezen kivitelezhető, különösen a fűtési időszakban. Alacsony páratartalom mellett a levelek széle és vége elbarnulhat, csökken a növények vitalitása, ezért amennyiben nem tudunk magas páratartalmat fenntartani, akkor érdemes a növényválasztásnál erre odafigyelni, és kerülni az olyan növényeket, amelyek kifejezetten igénylik a magas páratartalmú levegőt (zebralevél hibridek, begónia hibridek, páfrányok, stb.), és előnyben részesíteni azon növényeket, amelyek jobban tudnak alkalmazkodni az átlagos körülményekhez (pl. agglegénypálma, sárkányfa, vitorlavirág, szobafutóka, csodacserje, rákvirág, viaszvirág, vagy éppen a pozsgás növények).