Burkwood-illatcserje

Az illatcserjék még viszonylag ismeretlenek hazánkban, jóllehet ezek az Ázsiából származó örökzöld díszcserjék már a 19. században megjelentek Európa kertjeiben. Eme nemzetség neve a görög osmé (illat) és anthos (virág) szavak összetételéből származik, mely hűen utal apró virágaik parfümösen bódító illatára.
A Burkwood-illatcserje egy hibrid eredetű faj, melyet a kaukázusi (O. decorus) és a Delavay-illatcserje (O. delavayi) keresztezésével hoztak létre. Ez a 1,5-2, ritkábban akár 3,5m magasra is megnövő sűrűn bokros cserje világos barna hajtásain megannyi viszonylag kis méretű, sötétzöld levelet fejleszt, melyek vaskosak, oválisak, időnként enyhén fogazott szélűek. Örökzöld lombja egész évben szép látványt nyújt, a növény igazi ékét azonban a tavasszal nagytömegben nyíló, hófehér, tölcséres virágok sokasága jelenti, melyek illata valósággal belengi a teret. A virágokat ritkán ovális, sötétkék vagy fekete termések követik.

Lassú növekedésű, napfénykedvelő cserje, mely a gyérebb virágzást leszámítva félárnyékban is életképes és mutatós. A Burkwood-illatcserje enyhén fagyérzékeny hazánkban, ezért mindenképpen védett fekvésbe ültessük. Kedveli a tápanyagban gazdag talajt, de sokféle talajhoz jól alkalmazkodik, feltéve, hogy az jó vízelvezetésű. Vízigénye közepes, az idősebb, jól meggyökeresedett példányok könnyen átvészelik a száraz időszakokat, fiatal korban viszont rendszeres öntözést igényel. Metszést a beteg és elhalt hajtások eltávolításán felül nem igényel, de igény szerint végezhetünk alakítási munkálatokat a virágzást követő időszakban. Kártevőktől és betegségektől rendszerint mentes.

Félfás dugványok segítségével.