Szeldelt Szobapáfrány

Bár hajlamosak vagyunk előtérbe helyezni a virágos szobanövényeket, kétségtelen, hogy a levéldísznövényeknek is van létjogosultságuk otthonunk díszítésében. E sokoldalú növények egyik legnépszerűbb képviselője minden bizonnyal a szobapáfrány, mely üde zöld levélzuhatagával és enyhén csüngő habitusával szinte bármilyen stílusú lakásba jól illik. A szobanövényként nevelhető páfrányok széles választéka a trópusokról származik, ahol árnyékos és párás környezetben élnek, ugyanakkor számosan közülük képesek alkalmazkodni a lakások klímájához is. A már a viktoriánus korban is gyakorta nevelt Nephrolepis exaltata az egyik legismertebb szobapáfrány, mely ívesen meghajló levelei miatt függőkosárban épp olyan jól mutat, mint kaspóban, s ez különösképpen igaz a 'Bostoniensis' nevű fajtára, melynek levelei kevésbé felfelé törőek. Örökzöld, összetett levelei természetes környezetében elérhetik akár a 2m-es hosszúságot is, szobanövényként nevelve azonban a szeldelt szobapáfrány ennél jóval kisebb marad.
A kereskedelemben N. exaltata néven időnként más fajokat is árulnak, mint például a többnyire a hasonló megjelenésű szívlevelű szobapáfrányt (N. cordifolia), mely azonban könnyen megkülönböztethető tompább végű levélkéiről, valamint arról, hogy kerekded gumókat fejleszt.

A szeldelt szobapáfrány viszonylag könnyen nevelhető dísznövény, melyet óvni kell ugyan a közvetlen napsütéstől, de lehetőleg minél több szűrt fényt biztosítsunk számára. Jó vízáteresztő képességű, humuszos, enyhén savas kémhatású talajba ültessük. Magas páratartalmú levegőt igényel, ezért cserepét lehetőleg állítsuk nedves kavicsokkal teli tálcára. A túlzottan száraz levegőre a levélkék végének megbarnulásával és elszáradásával reagál. Vízigénye közepes, földjét tartsuk folyamatosan nyirkosan, a tél folyamán azonban némileg csökkentsük az öntözést. Öntözéshez lehetőleg használjunk lágy vizet, s a növekedési időszakban néhány havonta tápoldatozzuk. A rendszeres öntözés fontos, mivel a talaj kiszáradása esetén ledobhatja leveleit. A szeldelt szobapáfrány erősen fagyérzékeny, ezért még a tél folyamán se tegyük ki 15°C-nál alacsonyabb hőmérsékletnek. A pajzstetvek és a liszteskék időnként megtámadhatják.

Mivel a kertészeti változatok többsége steril, ezért elsősorban tőosztással szaporítható.