Fokföldi Kékmargitvirág

Dél-Afrikából származó fagyérzékeny félcserje, mely természetes élőhelyén akár az 1m-es magasságot is elérheti. Bokrosodó habitusú örökzöld, amely a tavasz végétől hosszú merev szárakon hozza viszonylag kisméretű margarétaszerű virágait, melyek égszínkék színe üdítő színfoltja lehet bármilyen napos ágyásnak vagy balkonládának. Hosszantartó virágzása akár egészen a fagyokig is eltarthat, azonban a forró nyári időszakban rendszerint ideiglenesen csökken vagy szünetel a virágképződés. Zöld vagy fehértarka, lándzsa alakú levelekből álló levélzete finoman szőrös, ezért durva, érdes tapintású. A mi éghajlatunkon 30-50cm-nél magasabbra ritkán nő.

Legszebben tápanyagdús, laza szerkezetű, homokos talajban fejlődik napos, esetleg félárnyékos helyen. Vízigénye közepes, földjét tartsuk folyamatosan kissé nyirkosan, de mindenképpen kerüljük a pangó vizet, mivel gyökérzete könnyen rothadásnak indul. Az elhervadt virágok folyamatos eltávolításával meghosszabbíthatjuk virágzását. Habár hazánkban elsődlegesen egynyáriként nevelik, fagymentes világos helyen átteleltethető. Érdemes 1-2 évente tőosztással megfiatalítani. Időnként megtámadhatják a viaszos pajzstetvek, valamint a levéltetvek.

Magvetéssel a tavaszi fagyok elmúltával, illetve dugványozással a késő nyár folyamán.