Himalájai Dudváslonc

Délnyugat-Kínából, illetve a Himalájából származó különleges szépségű lombhullató cserje, mely a Brit-szigeteken igen népszerű volt a viktoriánus korban. Kevés gondoskodást igénylő, hosszan virágzó dísznövény, mely a nyár közepétől kora őszig hozza szokatlan megjelenésű bókoló virágzatait, melyek fehér vagy halvány rózsaszín virágokból, valamint sötétbíbor murvalevelekből állnak. Virágait az ősz folyamán időnként bordó bogyós termések követik, melyek éretten ugyan fogyaszthatóak, de nem kifejezetten jó ízűek. Igazi szoliter növény, melynek feltörő üreges szárait viszonylag nagyméretű levelek borítják. Kihegyezett végű, némileg hullámos szélű levelei az alapváltozat esetén zöldek, de léteznek sárgászöld lombbal rendelkező változatok is (pl. 'Golden Lanterns'). A tél folyamán rendszerint visszafagynak a hajtásai, de tavasszal tőből újra kihajt. Természetes élőhelyén magassága meghaladja akár a 2m-t is, nálunk azonban ritkán nő 1-1,5m-nél magasabbra.

Viszonylag igénytelen díszcserje, mely tolerálja a városi szennyezett levegőt, s tulajdonképpen bármilyen jó vízáteresztő képességű talajban életképes. Mivel enyhén fagyérzékeny, ezért ültessük olyan helyre, ahol védve van a téli hideg szelektől, s lombbal vagy mulccsal takarjuk a tövét. Közepes vízigényű növény, mely legszebben napos, félárnyékos helyen fejlődik. Kártevők és betegségek ritkán támadják meg.

Magvetéssel és zölddugványozással, esetleg tőosztással. A magvetés hidegágyban történjen, amint a magok megértek. A hosszabb ideig tárolt magoknak hideghatásra van szükségük, s akár 1 évig is eltarthat, míg csíráznak. A fagyérzékenysége miatt a dugványozást is érdemes hidegágyban végezni.