Cserjés Hortenzia

Az észak-amerikai kontinens keleti vidékeiről származó közepes termetű cserje, mely egyike a leggyakrabban ültetett hortenzia fajoknak. A cserjés hortenzia egy föld alatti indákkal terjedő, kifejlett korában akár a 2,5 métert is elérő, bokros növekedésű lombhullató cserje, melyet a nyár folyamán valósággal elborítanak a tömött ernyőkbe tömörülő kicsiny fehér virágok. Noha az alapfaj csaknem teljes mértékben nélkülözi a mutatósabb steril virágokat, az olyan kertészeti változatok, mint pl. az 'Annabelle' vagy a 'Grandiflora' gyönyörű hólabdaszerű virágzatokat hoznak, amelyek fokozatosan zölddé válnak.

Virágai sokáig megtartják alakjukat, így a tél folyamán is érdekes textúrát vihetnek az egyébként élettelen kertbe. Kerekded levelei érdes felületűek, fajtától függően közép vagy sötétzöldek, s fogazott szélűek. Ideális térelválasztó növény, mely különösen jól mutat nagyobb csoportokba ültetve, de szoliterként is nagyon dekoratív lehet. A cserjés hortenzia a természethű, ligetes kertrészek ideális növénye. A növény toxikus anyagokat tartalmaz, ezért az arra érzékenyeknél bőrirritációt okozhat.

Viszonylag igénytelen dísznövény, mely legszebben félárnyékban, savas vagy semleges kémhatású, jó vízáteresztő képességű talajba ültetve fejlődik. A cserjés hortenzia vízigénye viszonylag nagy, ügyeljünk rá, hogy földje soha ne száradjon ki teljesen, különösen, ha napos helyre ültetjük. A virágokat az az évi hajtásokon hozza, ezért a tél végén vagy kora tavasszal érdemes erőteljesen visszametszeni a hajtásokat. A betegségekkel és a kártevőkkel szemben viszonylag ellenálló, de időnként károsíthatják a levéltetvek és a takácsatkák.

Félfás dugvánnyal.