Japán Borbolya

Japánból, illetve Kelet-Ázsiából származó lombhullató cserje, melynek hazánkban elsősorban vörös levelű változatait ültetik, ugyanakkor zöld és sárgászöld lombozattal rendelkező változatai is igen mutatósak. A japán borbolya egy kompakt növekedésű, középmagas cserje, melynek némileg bókoló, cikcakkos, tüskés ágrendszerét sűrűn borítják az ép szélű, viszonylag kicsiny, nyélbekeskenyedő levelek. Ez a tömött bokrot képző dísznövény április-májusban lecsüngő fürtökben hozza apró sárga virágait, melyek erőteljes illatot árasztanak. A terméseket a késő nyár és az ősz folyamán időnként hosszúkás, fényes, ehető, vörös termések követik, melyek a levelek lehullása után is sokáig díszéül szolgálnak ennek a sokoldalú cserjének. Levelei az ősz folyamán sok esetben élénk rózsaszínes narancssárgára színeződnek, izzó színfoltot képezve az őszi kertben. Magassága kb. 1,5m, de ritkán elérheti a 2m-t is.
Vörös levelű változatait (B. thunbergii f. atropurpurea) a köznyelv a japán vérborbolya elnevezéssel illeti.

Kifejezetten igénytelen cserje, mely jó vízáteresztő képességű, átlagos kerti talajt, valamint napos vagy félárnyékos fekvést igényel. Napos fekvésben erőteljesebb levélelszíneződésre, valamint több termésre számíthatunk. Vízigénye közepes, a fiatal egyedeket öntözzük rendszeresen. Viszonylag jól reagál a metszésre, ezért sövényként is ültethetjük, s ebben az esetben tartsunk 30-40cm-es ültetési távolságot. Metszésre az elhalt és beteg hajtások eltávolításán felül nincs szükség, de ha mégis esedékes lenne egy erősebb visszametszést, akkor időzítsük azt a virágzást közvetlenül követő időszakra. A lisztharmat időnként megtámadhatja.

Magvetéssel, illetve félfás dugvánnyal a nyár folyamán.