A karakteres megjelenésű évelők, félcserjék vagy fák általában erőteljes, robusztusabb növények, melyek határozott levél- és szárformájukkal, illetve érdekes ágrendszerükkel hívják fel magukra a figyelmet. Némely esetben virágaik vagy rusztikus terméseik azok, melyek élénk színűkkel, szokatlan formájukkal kitűnnek a környezetükből, és valósággal uralják a látványt. Ezek a lágyszárúak sokszor merev, hengeres formájú, esetleg lecsüngő, de mindenképpen nagyméretű virágokkal díszítenek, melyek éppen ezért nehezen társíthatók más növényekkel, így legjobban szoliterként vagy a háttérbe ültetve érvényesülnek.

A korbácsliliom, a fáklyaliliom vagy a karcsú hamuvirág jó példái a karakteres, különleges virágú lágyszárúaknak, de a magasra növő dísznapraforgó, a csüngő amaránt vagy a medvekörmök is kifejezetten terebélyes növények, melyeket a szokatlan levélforma, az erőteljes szár és a feltűnő virágzat mindenképpen kiemel a környezetéből. Talán nem is gondolnánk, mennyi kifejező formájú és egyben lenyűgöző méterű évelő és egynyári közül válogathatunk, ezek azonban kétségtelenül tágas teret igényelnek, ezért is kerülnek sokszor háttérbe szerényebb méretű társaikkal szemben.

A kerti jukka erőteljes lándzsás levelei és a közülük előtűnő akár 1,5 m-es száron fejlődő krémfehér virágok igen látványosak, így akár kisebb előkertbe is ideálisak, ahogyan a dézsába ültetett szoborszerű agávék is. A szürkén szőrös ökörfarkkóró, a hatásos mákkóró vagy a kénsárga virágokkal díszítő orosz mályvarózsa méretüknél fogva nem csak díszítésre, de akár takarásra is használhatók kerítések, öreg épületek, fészerek mellé. A különösen rusztikus, hazánkban viszonylag ritkán látható articsóka pedig különleges dísze lehet a zöldséges, de akár bármely virágoskertnek is. A szintén rusztikus hatást adó sudárzsálya és hamvas cipruska jól illik sziklakertbe is, ez utóbbi pedig kiválóan alkalmas talajtakarásra is, de nyugodtan ültethetjük szeles napsütötte tetőteraszokra is.

A nyári virágágyások július végére, augusztus elejére egyre több, érdekes formájú terméssel is gazdagodhatnak, hisz egyes egynyáriak és évelők elvirágzásuk után mutatós terméstokban őrzik magvaikat. Ha nem akarunk a kérdéses növényekből célzottan magot gyűjteni, akkor ezeket a még sokáig meghagyhatjuk, hiszen változatosságot visznek a színes virágok közé. A szamárkenyér, a borzaskata, a kék iringó mind-mind látványos magtokkal rendelkeznek, ezért érdemes a vegyes virágágyakba ezekből is vetni a tavasz folyamán. A különleges formájú levelekkel és érdekes termésekkel díszítő ricinus bordó levelei szintén karakteresek, mellyel könnyen adhatunk optikai súlypontot bármely térnek vagy ágyásnak.

A rusztikus hatású fák közül a szárnyaltlevelű ecetfa mindenképpen említést érdemel, hisz érdekes ágrendszere mellett nyár vége felé már a virágokból fejlődő piros torzsái is láthatóvá válnak, melyek szépen kiemelkednek az akkor még zöld lombozat közül.