Közönséges Levendula

Ez az örökzöld, aromás illatú félcserje a mediterrán vidékekről származik, s egy kertből sem hiányozhat. A levendulát a rómaiak terjesztették el egész Európában, és míg náluk inkább szépségápolásra, illatosításra használták, addig Európában a kolostorok kertjeiben főleg gyógynövényként termesztették, elsősorban nyugtató, görcsoldó, vérnyomáscsökkentő hatása miatt. Európában a levendulának többféle nemesített változata létezik, amelyek méretükben és színükben igen változatosak, de a fajok közül a francia és az angol levendulát termesztik és alkalmazzák a legnagyobb mennyiségben. Manapság Dél-Franciaországban Provance a levendulatermesztés fő központja, ahol a kozmetikai ipar használja fel a levendula erős aromájú olaját, amit lepárlással nyernek, s amely parfümök és kozmetikumok fontos alkotórésze. Magyarországon is található jelentős levendulaültetvény, mégpedig a Tihanyi-félszigeten, ahol száz hektáron terül el az "öreglevendulás", amelyet az 1920-as években telepítettek.
Ez a nálunk is télálló, virágzati szárral együtt kb. 60-80 cm magas növény bokros növekedésű, dúsan ágas cserje, melynek vékony szárain, július elején jelennek meg az első virágok. Virágai kékeslilák vagy mély-lilák, az álfüzérek a növény felső részén virulnak. Levelei keskenyek, szürkés-zöldek, aromásak. Szárított virágai sokáig elállnak, s nyugtató illatukkal és rovarűző tulajdonságukkal jó használatot tesznek a lakásban. A levendula akkor mutat igazán jól, ha nagyobb csoportokba ültetjük akár más növényekkel társítva, akár szoliterként. Ideális növény lehet teraszra is dézsába ültetve is.

Kellő gondozás mellett igen hosszú életű ez a nálunk is többnyire télálló cserje. A tápanyagokban viszonylag szegény, meszes talajokon is szépen fejlődik, de mindenképpen napos, meleg, lehetőleg védett helyet igényel. Virágzásának csúcspontja júliusra esik, de a később fejlődő szárakon még késő őszig hoz virágokat. Megfigyelések szerint riasztja a hangyákat és a levéltetveket, ezért a közelében lévő növények, pl. a rózsák nem hajlamosak annyira a tetvesedésre. Túlöntözését kerülni kell. Ősszel, a későbbi dúsabb fejlődés és a jobb hótartás érdekében érdemes kétharmadára visszametszeni az ágait, a fás részeit azonban ne vágjuk le. A kifejlett idősebb növények helyigénye elég nagy, akár 50-100 cm is lehet. Télen a tartósan mínusz 10°C alatti hőmérséklet sajnos károsíthatja a növényt.

Dugványozással, esetleg magról vetve. A leendő dugványt úgy kell leszakítani, hogy azon az idősebb ágrészből egy ún. talpa is legyen.