Mivel a beköszöntő tél megfosztja a fákat lombozatuktól, s a színes egynyári virágok után az évelők is nyugalmi periódusba kerülnek, a kertben jobbára más látnivalók veszik át az uralmat. A sokoldalú örökzöldek mellett, a különféle cserjéken megmaradt színes bogyótermések, a különleges, csavart ágrendszerű fák sziluettjei, a csupasz ám színes vesszők vonják magukra leginkább ebben az időszakban a figyelmet. A lombhullató fák ágaira felfutó smaragdzöld borostyán, a tűztövis roskadozó piros és narancssárga bogyói vagy a díszfüvek kalászai még ilyenkor is felélénkítik a kertet, ahogy egyes évelők rusztikus virágai is.
Bár az évelőágyások kitisztítása fontos feladat ősz végén, hiszen ezzel elkerülhető a csúnya, elszáradt szárak látványa, és a különböző kártevők élőhelyeit is visszaszorítjuk, ekkor sem kell feltétlenül minden évelőt a földig visszavágni. Kétségtelen, hogy az elhalt lombozat rendkívül lehangoló lehet, de például a fűfélék zúzmarával bevont látványa festői látványt ad a téli kertnek, ahogyan a hortenziák rozsdabarna száraz virágai is varázslatosan mutatnak a fehér hósipka alatt. A tűzgyöngyvirág vörös levelű fajtája szintén sokáig dacol a hideggel, ahogyan a bőrlevél fényes, húsos levelei is épen átvészelik még ezt az időszakot. A magas termetű sűrűlevelű kutyatej (Euphorbia characias ssp. characias) bokros csoportjai egész télen zöld háttérrel ajándékozzák meg a kertet, mely előtt kora tavasszal kiválóan mutatnak majd a kivirágzó apró hagymások csoportjai.
A kert bokrainak bogyótermései a madarak kedvenc táplálékául szolgálnak az ínséges téli időszakban, így a piros bogyók viszonylag hamar elfogynak a cserjékről. A magyal és a tűztövis feltűnő, madárcsalogató bogyóival ellentétben a lilabogyó terméseit viszont nem nagyon szeretik a madarak, ezért ezek sokáig megmaradnak a csupasz ágakon, ahogyan a tűztövis sárga színű tömött bogyócsoportjai is.
A szépen rendbetartott és egészséges gyep egyik feltétele, hogy a lehullott leveleket rendszeresen gereblyézzük le róla. Fontos, hogy még az első jelentősebb hó előtt szabadítsuk meg a felületét a vastag avartól, mert ez kárt okozhat benne. Az ősz végén lenyírt és megtisztított gyep a tél korai szakaszában még meglehetősen üde látvényt nyújthat, mely mellett jól érvényesülnek például a kúszó kecskerágó sárgászöld vagy fehértarka levelei.
A legtöbb növény minden különleges előkészület nélkül viseli a telet, az akár -20 fokos hőmérsékletet is, de a fiatal vagy eleve fagyérzékenyebb növényeknek vagy például a rózsáknak szükségük lehet takarásra, a fagy elleni fokozottabb védelemre, ezért jó, ha nem feledkezünk meg ezekről a speciális figyelmet igénylő növényekről sem. A legfontosabb a gyökérzet védelme. Erre kiválóan megfelel a cserjék lehullott lombja, természetesen csak akkor, ha semmiféle betegség jeleit nem mutatják, a kéregmulcs, vagy a rózsák esetében a földdel való feltöltés.
Kora téli körsétánk a kertben olyan látnivalókra irányíthatja a figyelmünket, amikre az év más, mozgalmasabb szakaszában nem is annyira figyelünk. Ilyenkor a tömött puszpáng vagy télizöld fagyal sövények igazán üdítőnek tűnnek, ahogyan a vadrózsák dércsípte, kissé összetöpörödött csipkebogyói is. A fagyal fekete, fényes termései, a japánbirs sárga labdácskái vagy a som bokrának csupasz, de színes vesszői ilyenkor könnyen a kert központi díszeiévé válhatnak, egészen addig, amíg az évszakok körforgása nem hoz új látnivalókat a számunkra.