Japánbirs

A japánbirsnek viszonylag kevés faja létezik, s ezek közül is a legnépszerűbbek a téglapiros japánbirs (C. japonica), a pompás japánbirs (C. speciosa), valamint az ezen két faj által alkotott hibridek (C. x superba). Sűrű ágrendszerű lombhullató cserje, amely sokszor még a lombfakadás előtt hozza fenségesen szép, rózsaszín, barackrózsaszín, piros vagy fehér virágait. Elragadó megjelenése miatt fokozottan ajánlott szoliternek akár előkertbe, akár a kert más kiemelt részébe. Tövises ágai miatt védő sövényvénynek is alkalmas. Nem túl magas, maximum 1,5m-re nő, s sárgászöld, ehető, birs vagy alma alakú termései lombhullás után is a bokron maradnak. Levelei aprók, tojásdadok, fényesek. Mivel ez az egyik legszebb kora tavaszi cserjénk, mindenképpen érdemes egy tövet ültetnünk a kertünkbe. Egy-egy levágott virágzó ága vázába téve gyönyörű dísze lehet a szobának is.

Igénytelen növény, amely napos vagy félárnyékos fekvést, jó vízgazdálkodású, semleges vagy kissé savas kémhatású talajt igényel. Az ültetés utáni években elég lassan növekszik, beletelik pár évbe, amíg eléri a végleges magasságát, de mindenképpen érdemes kivárni. Ha sok virágot szeretnénk látni rajta, akkor kora tavasszal semmiképp se metsszük meg, várjunk vele a virágzás elmúltáig.

Tőosztással, gyökérdugványozással vagy gyökérsarjak leválasztásával.