Házi Kövirózsa

Érdekes karakteres pozsgás növény, amely elsősorban sziklakertek és kőedények lakója, s amely természetes élőhelyein is elsősorban napos hegyoldalak mészkőszikláinak repedéseiben telepszik meg. Az ókorban Jupiter istenséghez társították, és azt tartották róla, hogy megvéd a villámcsapástól, ezért sok helyen a házak tetejére ültették védelmi céllal. A növény húsos tőlevélrózsái pompás struktúrát alkotnak és egyben alacsony egybefüggő szőnyeget képeznek a talajon. Rendkívüli szárazságtűrése és igénytelensége okán szinte bárhol megél, a sok napfényhez azonban ragaszkodik. Extrém túlélőképességére utalhat a nevében a latin sempervivum szó is, amely örökké élőt jelent. Lédús, vizet raktározó levelei csúcsos végűek vagy lekerekítettek, de mindenképpen szabályos körkörös formát mintáznak. Színük zöld, pirosas vagy lilás. Csillag alakú virágaik hosszú elágazó szárakon június-júliusban csoportosan nyílnak, de a virágzóképes méret eléréséig évekre van szükségük. Ez az örökzöld évelő, mely hazánkban is teljes mértékben télálló, rövid indákkal terjeszkedik, s bár a rozetták a virágzás után elpusztulnak, az indák végén számos fióknövényt hagynak maguk után. Más pozsgás növényekkel társítva ugyanolyan jól mutat, mint lágy körvonalú növények mellett, amelyek érdekes kontrasztot alkotnak a kövirózsa merev, szoborszerű külsejével. A kövirózsa leveléből kinyert zöldes színű folyadék kiváló gyulladás gátló hatású szer, melyet általában krémekbe keverve használnak.

Abszolút igénytelen szárazságtűrő növény, mely sziklás kövecses, kifejezetten sovány talajon is megél. Jól tűri a téli fagyokat, a pangó vizet azonban nem viseli el, mert a gyökerei könnyen megrothadnak. Tűző napsütésen fejlődik a legszebben.

A fiókrozetták leválasztásával történik.