Közönséges Fagyal

Szerte a világon az egyik legnépszerűbb sövénynövény a közönséges fagyal, melyet relatív igénytelensége és könnyű formálhatósága tesz ideális térelválasztóvá. Sűrűn bokros lombhullató cserje, melynek feltörő ágrendszerét valósággal elborítják az ovális vagy lándzsa alakú, sötétzöld fényes levelek. Lombja az ősz folyamán rozsdás árnyalatot kap, de a leveleit enyhébb teleken akár a tél végéig is megőrzi. Pillangócsalogató, bugavirágzatban nyíló fehér, illatos virágait késő tavasszal, kora nyáron hozza, de nyírt sövényen csak elvétve fejlődnek. Noha többnyire nyírt sövényként ültetik, nyíratlan térelválasztónak is ideális, s ebben az esetben az ősz folyamán megjelenő fényes fekete termései is szép díszéül szolgálhatnak a téli pusztaságban. Jó, ha tudjuk azonban, hogy mutatós termései csakúgy, mint a növény egyéb részei enyhén mérgezőek! Végső magassága kb. 2,5-4m, de léteznek ennél alacsonyabb változatok is.

Napos, félárnyékos helyet igénylő cserje, mely jól tolerálja a szárazságot és a szennyezett városi levegőt egyaránt. A talajjal szemben nem túlzottan válogatós, feltéve, hogy az jó vízáteresztő képességgel rendelkezik. Nem igényel metszést, de ha meg akarjuk tartani a formáját, akkor évente akár többször is visszanyírhatjuk. Viszonylag problémamentes, de levélfoltosodás előfordulhat, s időnként megtámadhatják a levéltetvek, valamint a tripszek.

Magról, valamint félfás- vagy fásdugványról. Magvetés esetén a magok körüli húsos burkot távolítsuk el, majd szórjuk a magokat hidegágyba. Az első évben érdemes hidegágyban átteleltetni a csemetét.