Csíkos Kecskerágó

Örökzöld rokonainál kevésbé ismert kecskerágó faj, mellyel a kertekben ritkábban, hazánk erdeiben azonban annál gyakrabban találkozhatunk. Ez az időnként kisebb fává cseperedő cserje nem rendelkezik mutatós virágokkal, így díszértéke leginkább csak az őszi, kora téli időszakban bontakozik ki. A cserje keresztben átellenesen álló, ovális, csipkés-fűrészes szélű levelei az ősz folyamán sárga, narancssárga, piros vagy bordó színt kapnak, de talán még ennél is többre értékelik harsány terméseit. Magenta színű, ritkábban krémfehér, szokatlan formájú magtokjai fényes narancsszínű magokat rejtenek, melyekről azonban jó, ha tudjuk, hogy mérgezőek, csakúgy, mint a növény többi része. Termései hosszan, a lomb lehullása után is megmaradnak, így akkor nyújt látványosságot, amikor már hiányoznak a színek a kertből. Végső magassága kb. 3-6m.

A csíkos kecskerágó egy kifejezetten igénytelen cserje, így olyan kertbe is ültethető, ahol nem jut sok idő a növények gondozására. Elsősorban napos, félárnyékos helyre való, mivel bár életképes mélyárnyékban is, őszi lombszíne ilyen körülmények között nem látványos. Jó vízáteresztő talajba ültessük, s fiatal korban lehetőleg rendszeresen öntözzük, különösen napos fekvésben. Metszést az elhalt vagy beteg hajtások eltávolításán felül nem igényel. Leggyakoribb kártevői a levéltetvek, de érdemes odafigyelni a pókhálós kecskerágómolyra is.

Magvetéssel vagy félfás dugványok segítségével.