Erdei Csillagfürt

A csillagfürt a pillangósvirágúak családjába tartozó, 70-100cm magas, erőteljes növekedésű rizómás évelő növény, amely eredetileg Észak-Amerikában őshonos, majd onnan került át a XIX. században Anglia kertjeibe. Levelei ujjasan összetettek, csillagszerűek, jellegzetes ezüstös szőrökkel. A mereven felálló szár csúcsán elhelyezkedő pillangós virágok látványos tömött fürtvirágzatot alkotnak, s bár az alapfaj kék virágokkal rendelkezik, hibridek szinte a szivárvány miden színében fellelhetők. Gazdag virágzásukban május és július között gyönyörködhetünk, különösen, ha nagyobb csoportba ültetjük őket. Hosszúkás virágzatuk jó ellensúly lehet gömbölyded, kerek formájú virágok, például nagyvirágú fehér margaréták és kék búzavirágok mellett. Nagyon jól mutatnak falusi stílusú, illetve kötetlen elrendezésű kertekben egyaránt. Vágott virágnak is alkalmas dísznövény.

Napos, félárnyékos helyet igényel. Sovány, száraz talajban is szépen virágzik, de a túlzottan meszes talajt nem kedveli. Öntözni csak extrém szárazság esetén szükséges. Elvirágzás után visszavágva megfelelő körülmények között másodvirágzásra is számíthatunk. Mivel bőségesen elveti a magjait, ha nem akarjuk, hogy túlságosan elszaporodjon, még érés előtt távolítsuk el jellegzetes hüvelyterméseit. Időnként megtámadhatják a levéltetvek, a csigák és meztelencsigák, illetve a lisztharmat.

Magról vagy dugványozással. Magját március közepén vessük, a palántákat pedig májusban ültessük ki. A nem virágzó oldalhajtásokból dugványozással is szaporítható.